Annyira el vagyok keseredve, már az öngyilkosságon gondolkodom, mi a baj velem hogy így állnak hozzám a férfiak?

"Egy nő akkor igazán nő, ha valaki szereti."

Igen, és ha az a valaki önmaga. Mert azt senki nem szereti, aki nem szereti önmagát. Az nem is szeretet vár, hanem önbizalompótlót meg rajongót.

A kérdésedben leírtál magadról egy csomó pozitív dolgot. És mi a helyzet a negatívakkal? Ha azt is leírod, nagyobb eséllyel tudunk segíteni és lehet, hogy menet közben választ is kapsz.

A következő dolgot nagyon rosszul látod:

"Egy nő akkor igazán nő, ha valaki szereti. Én évek óta nem kapom ezt meg, és ami a legfontosabb, ha nincs senkid, családot sem tudsz alapítani, anélkül meg szerintem... felesleges élni."

Az első mondatot azok az emberek szokták használni, akik egy kapcsolatban a támaszt keresik. Ha támaszkodsz a másikra, az azt jelenti, hogy a saját lábadon valamilyen szempontból nem tudsz megállni. És ha az a valaki odébáll, te összeomlasz. A "család nélkül felesleges élni" dolog szintén arra utal, hogy mástól várod a boldogságot. Ezzel szemben a boldogságot csak saját magadban találhatod meg. Ha ezt megtalálod, akkor nem fogsz támaszkodni senkire és nem fogsz másoktól függni.

Szerintem egy nő attól nő, hogy vannak életcéljai, határozott, kitartó, a céljai nemcsak álmok, amiket sohasem valósít meg. Ezenkívül őszinte önmagához és ezáltal másokhoz is, törekszik arra, hogy javítson a hibáin, és még sorolhatnék néhány ilyet. Lényeg, hogy ezekhez egyikhez se kell se pasi, se család, mert nem ők fogják megadni azokat a dolgokat, amiket csak saját magadban találhatsz meg.

"Egy nő akkor igazán nő, ha valaki szereti. Én évek óta nem kapom ezt meg"

Ebből nekem három dolog jön le: súlyos önértékelési problémáid vannak, túlságosan nyomnak a társadalmi elvárások, valamint a környezeted súlyosan mérgező.

Egy nő egyedül is lehet a társadalom hasznos tagja, teljes értékű ember. Szerintem rendbe kellene tenned a dolgokat az életedben, és utána megtalálna a komoly kapcsolat is.

Miért lennél önmagadtól boldog? Mert ismerned kell magad, a saját érzéseid, gondolataid társaságában is elégedettnek kell lenned.

Ha nem szereted magadat, nem szeretsz önmagaddal időt tölteni, akkor más miért szeressen? Miért akarjon veled időt tölteni? Ha nem vagy magadban boldog, milyen boldogságot tudsz másnak adni?

A kapcsolatnak nem az a lényege, hogy pótolja a szeretetet, hanem hogy pluszban adjon a tiedhez.

Pont tegnap olvastam egy nagyon jó mondást: szeresd magadat annyira, amennyire azt akarod, hogy más szeressen téged.

Az, hogy a boldogságot magadban találod meg, nem egy mai divatos mondás. Ez a pszichológián alapul és már többszáz vagy ezer éve így van.

Különbség van az egyedüllét és a magány közt. Az egyedüllét azt jelenti, hogy nincs melletted senki, de ettől még jól érzed magad, mert elfoglalod magad, vannak céljaid. A magányos emberben viszont háborúk dúlnak, nem elégedett a helyzetével.

Egyedül menni nyaralni sem unalmas, csak annak, aki támaszkodik másokra. Aki nem, az feltalálja magát, új emberekkel ismerkedik, stb.

#28 jól írja: ha magadat nem szereted, milyen szeretetből adsz másoknak? Abból hogy lehet adni, ami nincs?

Ezeknek Te magad is utánanézhetsz, akár a neten is, pszichológia témakörben rengeteg hasznos dolgot találhatsz. Pl. itt:

[link]

Ugyanigy vagyok vele ahogy te, en is irhattam volna. Azzal a kulonbseggel, hogy 33 eves vagyok. Es meg SOHA nem szeretett igazan senki.

Mar belefaradtam, en se akarok elni. Nem erdekel mar semmi.