Valószínű soha nem lesz senki, senki akivel boldog lehetnék úgy igazán, vagy ha valakinek tetszenék is, ami nem következik be, akkor sem tudnék megnyílni előtte, szóval már az öngyilkosságon gondolkodom, persze ez nem normális?

Na és miért érzed úgy, hogy nem lesz soha senki, akivel igazán boldog lehetnél? Szereted magadat egyáltalán?

Ha az öngyilkosságon gondolkodsz, akkor pedig illene elmenni szakemberhez, mielőtt butaságot kísérelsz meg...

én lassan 1 éve járom a dilidokikat...kaptam antidepresszánsokat, kedélyjavítókat, meg mindenféle szarságot.

asszed hatnak valamit..szart se csinálnak.

a dilimókus meg csak kísérletezget.

ami téged kihúzna ebből az nem más mint a közösség.

sokan pofáznak itt ezzel. És igen, igazuk van. Le kell győzni a félelmeket, meg minden ilyen hülyeséget, nincs is félelem, ha megtanultál félni meg kell tanulnod nem félni.

Utána meg meg kell tanulni nem félni a haláltól.

Ekkor már nem lesz benned szégyenérzet és eltűnik belőled minden olyan negatív érzés ami meggátolja azt, hogy legyen valakid. Olyankor inkább vissza kellene majd fognod magad, mert olyankor nagyon zilált, kavaria az ember és kétségbeesett, kétségbeesetten keresi a társát.

hogy ezt elérd kb 1-2 év..ha onnan jössz ahonnan én..12 évnyi gyűlöletből és fájdalomból. akkor kb 5 év....én csak most kezdtem el keresni...és most tanultam meg nem félni a haláltól....most tartok a 5. évnél.

te mikor kezded el?

# 4:

Dilidoki alatt pszichiátert, vagy pszichológust értesz? Ha az előbbit, akkor persze, hogy nem használnak. Viszont a kérdezőnek pszichoterápiára lenne szüksége, ami viszont teljesen más és valóban használ, ha jó a szakember.

Az életben mindig vannak hullámvölgyek, de az öngyilkosság sosem egy jó probléma megoldás.

Gondolj bele, hogy akik szeretnek min mennének keresztül egy ilyen cselekedet után.

Idefigyelj, ha gondolod írhatsz nyugodtan nem vagyok se perverz, se pedofil sem más elmeroggyantsággal nem rendelkezem.

Ismerkedhetnénk, na nem úgy hanem mint egyik ember a másikkal.