Annyira el vagyok keseredve, már az öngyilkosságon gondolkodom, mi a baj velem hogy így állnak hozzám a férfiak?

Lehet, hogy te nem ilyen vagy, mint akiről majd írok, de volt egy barátnőm, aki szintén hasonló helyzetben volt/van. Ezt állította magáról ő is, hogy nagyon szép, okos és értelmes, nem adja magát könnyen, és nem görcsöl. De persze kívülről egyből lerítt róla, hogy el van szállva magától, folyton okoskodott (de nem volt okos), egyszerre több pasival kavart, hamar lefeküdt a pasikkal (szerinte a pár heti beszélgetés utáni szex nem tünttette fel őt könnyűvérűnek, hiszen nem egy két beszélgetés után feküdt le velük...) Sok pasival akkor is foglalkozott, ha azok mindenféle kifogást találtak arra vonatkozólag, hogy miért ne járjanak kapcsolatban, és csak szexre fussanak össze. Ha valaki érdeklődött utána, akkor vagy elutasította, vagy bunkó módon viselkedett vele, de saját maga úgy érezte, hogy nem bunkó...

Nem tudom mennyire érthető, amit írtam, de talán gondold át magad, hogy valóban olyan vagy, amilyennek fent leírtad? Nem lehet, hogy csak te képzeled ezt magadról?

A pasik milyen indokkal vetnek véget a kapcsolatnak?

Milyen módon viselkednek, amivel szerinted el akarják érni, hogy szakíts velük? (ennek kicsit paranoia szaga van)

Férjhez akarsz menni/gyereket akarsz?

Nem vagy túl ráakaszkodós?

A leírtak alapján valamit kiszínezel a sztoriban, mert ezek alapján nincs veled nagy baj.

"nem adom magam könnyen"

Ez alatt mit értesz? Mennyi időt? A másik kérdésem az, hogy milyen férfiaknak adsz esélyt? Csak a legfelső 10-20 százaléknak, vagy az átlagosaknak is?

Nekem soha nem volt senkim, mégse akarok öngyilkos lenni ezek miatt!

26F