Miért érzem magam ilyen rosszul a bőrömben?
20 éves lány vagyok. Nincs semmi önbizalmam. Van 2 lány akivel "jóban" vagyok, illetve inkább elvagyok velük. Mind a ketten nagyszájú, önbizalomtól kicsattanó. Ha velük vagyok annyira rossznak érzem magam, még akkor is, ha előtte itthon szépen megcsináltam a hajam, kifestettem magam, csinosan felöltöztem. Ha velük vagyok úgy érzem ők sokkal jobbak. Pedig megnéznek a férfiak, van hogy megszólítanak, sőt a mai napon pl mikor belenéztem a tükörbe még tetszettem is magamnak (ilyen kb félévente egyszer van) de mégis rosszul érzem magam a bőrömben.
Ráadásul az egyik lány mindig leszól valamiért. Ha göndör a hajam akkor azért, ha fekete csizma van rajtam azért, ha véletlenül rosszul mondok valamit akkor rögtön lehurrog. De olyan bunkó stílusban, hogy legszívesebben sírva fakadnék és ezzel el is rontja a kedvem.
Hogyan lehetne, hogy jobban érezzem magam? Építsem le velük a kapcsolatot??
Alapból az vagyok, de ha ők körülöttem vannak akkor mégjobban. Mert olyankor a szokásosnál is jobban úgy érzem, hogy ők sokkal jobbak mint én.
Nem szólogattak be a fiúk, hanem inkább olyan volt mintha ott sem lettem volna. Mondjuk ez ugye így ellentmondásos, mert azt sem szeretem ha ők hozzám szólnak (mert nem tudok nekik visszavágni, de az is szar ha úgy veszik mintha ott se lennék)
Engem is rendszeresen piszkáltak már egész kicsi korom óta. Habár engem nem a külsőm miatt (sőt, még kicsit koromban inkább dicsértek is, hogy milyen szép kislány voltam, de ez 7-8 éves koromra befejeződött.) Inkább olyanokkal piszkáltak, hogy ügyetlen vagyok, csúnyán rajzolok, nem tudtam úszni és akkor azzal, hogy beszari vagyok. Az egyik tanárom "a kis szerencsétlen kétbalkezesnek" hívott. Tényleg, ha valakit piszkálni kellett akkor mindig engem b*sztattak. És ez elkezdődött mikor elsős lettem és csak rakódott, rakódott. Középsuliban is így volt az első évben. Aztán valahogy megnyíltam az osztálytársak előtt és utána már megszerettek. 4. végére már mindenki kedvelt (úgy gondolom) és én is őket.
Ráadásul ami még szerintem tört is rajtam, hogy anyukám 8 éves koromtól kezdve elég komoly beteg volt, aztán 12 éves koromban meg is halt...
Szia én azt tanácsolom, mert csak fiú barátaim vannak egy kivételével, hogy ha oltogatnak olts vissza, ne hagyd magad, de ne vidd túlzásba, nevetés legyen belőle.
Kicsit nagyszájúnak látnak rögtön békén fognak hagyni persze emelett maradj önmagad :)
Tudod az emberek megérzik, hogy kit lehet piszkálni... :(
És szeretnek arra rászállni...
Szóval ne hagyd magad!
Legyél bátrabb! De semmiképpen sem bunkó, mert akkor többen ellened is fordulhatnak.
Csak próbálj kiállni az igazadért.
Hajrá!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!