A természet kiszúrt velem, rossz testbe születtem! Mit tegyek?
Mielőtt ócsárolna néhány "okos" emberke, elárulom, hogy a transzvesztita, homokos, shemale és transzszexuális fogalmak között jelentős különbségek vannak.
Én szerencsétlenségemre az utóbbihoz tartozom. 20 éves, fiú testbe született izig-vérig lány vagyok! Rengeteget szenvedtem eddig is a természet tévedése miatt és van egy olyan sejtésem, hogy még fogok is... :-(
Kérlek, addig ne tegyetek megjegyzéseket rám, ameddig végig nem olvassátok életem tömör összefoglalóját, mert merem állitani, hogy kevesen értik meg, mennyire nehéz az élete egy transzszexuális személynek, pláne egy transzszexuális lánynak, mint amilyen én vagyok.
Gyerekkoromtól kezdve elvárnak tőlem egy bizonyos szerepet az emberek és ha nem akarom, hogy probléma legyen, akkor eleget is teszek ezeknek az elvárásoknak. Mindig is a lányos dolgok érdekeltek, a babázás és hasonlók. Imádtam a tükör előtt öltözködni hosszasan, énekelni, táncolni és rószaszinben járni. Nem értettem meg magam a fiúkkal, kizárólag a lányokkal tudtam barátkozni. De képtelen voltam fiúk között lenni, tornaórákon és más helyzetekben (rengeteg megaláztatásban volt részem). Úgy éreztem egyik nem sem fogad be igazán, nem találtam a kiutat. Csak elvárásokat láttam magam körül és képtelen voltam megpróbálni fiúsan viselkedni...stb. (ma már bánom, hogy nem voltam elég bátor és nem álltam ki magamért bármi is történjék ...vállalnom kellett volna önmagam)...
Felvettem egy fiús szerepet és ezek után egyetlen barátom sem volt. A lányoktól is kinéztem és a fiúktól is... a szalagatavómon öltönyben kellett feszitenem, miközben minden lány tündökölt. A fiú előtt aki akkoriban tetszett... nem lehettem önmagam és meg akartam halni. Mosolyogtam és fiús voltam, ahogy elvárták, de a lelki életem fokozatosan leépült.
A tanulásba menekültem. Éjjel-nappal a könyveket bújtam, hogy elmeneküljek a valóságtól, megtagadjam önmagam és ne kelljen a helyzetemre gondolni. Elkerültem egyetemre... ahol szintén borzasztóan éreztem magam. Láttam a rengeteg partyt, a baráti csoportokat és programokat. Eközben már érdeklődtem a műtétek, a hormonkezelés lehetőségeiről és nagyon komplikáltnak tűnt az egész. Na és legfőképp költségesnek...:(
Akkoriban Pesten rengetegen kihasználtak és átvertek. Nagyon vágytam a barátokra, az emberek megértésére és ezt sokan hátsó szándékkal fogadták...
Hamarosan az első szerelem is belépett az életembe, ami szintén reménytelen és esélytelen volt...ahogy minden az életem során. Úgy érzem nincs kiút számomra és egy gödörben vagyok... gyakran kiáltanék az utcákon, hogy vegyék észre az emberek, mennyire szenvedek. Inkább vállaltam volna szegénységet, vagy bármilyen más betegséget az életemben...de ez...amikor minden másodpercben választhatok: vagy játszom a szerepem vagy kiteszem magam az emberek becsmérléseinek...ennél nincs rosszabb a világon.
Le kell hát mondanom a szerelemről, az igazi barátságokról, a meghitt családi életről, a csodás karrierről??? Tudom, hogy mindezt önmagamként (nőként) elérhettem volna, mert megvan hozzá minden lehetőségem... viszont ez a lelki gyötrelem naponta megkeseriti az életem!
A műtét és a beavatkozások nagyon költségesek. Évtizedekbe is beletelhet, ameddig összeszedem rá a pénzt. :(( Az orrom előtt hálózzák be életem szerelmét és én a kisujjam se mozdithatom... mert engem senki nem lát...senki nem vesz észre ... csak valaki mást látnak... de nem engem :(
Kérlek segitsetek! Mit tegyek? Kezdjek el dolgozni évtizedekig az átalakulásra vagy folytassam az egyetemet... még az is rátesz egy lapáttal, hogy az öngyilkossághoz sincs merszem :-((( Én gyáva! Már rég megtehettem volna ...
válasza:én megértem, miről beszélsz, mert én meg női testbe született fiú vagyok.
de én nem tudok jobb megoldást az öngyilkosságnál. jövőre majd megszüntetem ezt a problémámat.
válasza: válasza:Jaj istenkém!Pont nemrég látta egy dokumentumfilmet,ami erről szólt..és pont ugyanezt az érzést írták le a benne szereplő emberek és már akkor is nagyon elszomorított.
Viszont azoknak az embereknek sikerült végigjárniuk a nemváltás rögös útját és végül rájuk talált a boldogság.
Szóval én azt tanácsolom neked, hogy kerüljön bármibe is (ha évtizedekbe,akkor évtizedekbe meg sok-sok fájdalomba), küzdj az igazi énedért....Ha 40 évesen leszel boldog,akkor is megéri...ne hagyd magad becsapni,ez a Te életed,jogod van dönteni róla,nem másoknak kell megmondani,h ki vagy Te!Az öngyilkosságnak semmi értelme nincs,úgy ahogy a vallásos meggyőződéseknek sem a szüleid részéről.Vedd kezedbe a sorsod!Addigis kívánok Neked sok erőt és kitartást!
üdv.: /Szmötyi/
válasza:Boys don't cry....
Nagyon meghatódtam azon, amit írtál.
válasza:A válasz megírásának időpontja: ma 00:31
Ne legyél már buta, megcsináljátok mind2en a műtétet a kérdezővel és tök jól ellesztek. :)
amúgy szerintem hagyjátok/hagyd itt ez az országot és sokkal könnyebb lesz minden, itt sajnos a sok beszűkült agyú intoleráns barom. persze a meleg felvonulásra én is mennék...párduc tankkal. :) szóval fogjátok már fel buzeránsozó barátaim h van nem mindenki magamutogató perverz pedofil kötsög.
válasza:00:31es vagyok.
ameddig összegyűjti vki a műtétre való pénzt, addigra rég a pszichiátriai osztályon ül idegösszeroppanással ^^
én egyszerűen absztraháltam igazi énemet ettől az inkarnációmtól, és akkor már érdektelen, milyen alakban vagyok itt és most. csak szórakozásból vagyok még itt egy kicsit, és amúgy élvezem. de a kedves kérdező, mint látom, ezer szállal kötődik ehhez az életformához, barátságról, szerelemről beszél, olyan dolgokról, amiket én az átértékelés során rég harmadrangúvá degradáltam.
egy másik szempontból viszont természet anyánk is azt diktálja, a faj fenntartásában nem szereplő degenerált példányok pusztuljanak el. inkább kiiktatom magam.
a kedves kérdezőnek ettől függetlenül sok sikert és kitartást kívánok, ha elég motiváltnak és erősnek érzi magát, valósítsa meg álmát, példát statuálva ezzel másoknak.
20 éves biológiailag lány, aki egyik nemre sem akar korlátozódni, hanem egyszerre akar férfi lenni és nő, és kompromisszumokra nem hajlandó. inkább a halál, mint a szégyen :D
válasza:Nem ítéllek el, nincs semmi bajom az ilyen emberekkel. Valahogy én is azt érzem, hogy nem a megfelelő testbe születtem. Gyakran kívánom, bár ne lennék lány... De alkatilag nőies vagyok... sajnos...
Az öngyilkossági gondolatokat hesegesd el, mivel azzal úgy sem mész semmit. És akinek tényleg számítanál? Szüleidnek mondjuk. Igaz, hogy nem lennének valami boldogok emiatt az egész ügy miatt, de nekik fontos vagy.
Az egyetemet mindenképp fejezd be. Nem kell nekünk még egy olyan ember, aki csak elkezdett valami, aztán nem csinálta végig. Ennek ellenére azt mondom, járj továbbra is, bármilyen kínszenvedés. Ha ezt kibírtad, akkor még néhány évig menni fog, kitartás!!
És ha valahol találsz valami jól fizető munkát, évek alatt összejönne egy műtétre az a pénz, hogy kicsit változtass rajta. Ha kis lépésekben is haladsz, meg lesz az eredménye. Remélhetőleg minden vágyad teljesülni fog, kívánom neked a legjobbakat!
Ne haragudj, ha nem értettél semmit.
válasza:Szia ez tényleg elég szar helyzet én is hasonló cipőben járok csak én biszexuális vagyok és férfiként is megtalálom az örömöket. mindezek ellenére szeretnék nővé változni csak nincs meg rá az anyagi hátterem. nem beszélve arról hogy a testalkatom sem a legideálisabb erre de ez nem érdekel túlzottan . ha szeretnél egy megértő sráccal beszélni,
ha keresel megtalálsz tssakrafroland vagyok és a leveleimhez a freemailt használom
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!