Szerintetek mi nagyon szép, és mi rossz az életben?

szép: gyerekszületés, fiatal nők, udvarias jóképő fiatal srác a buszon

rossz: halál, betegség, valaminek a "vége" (szakítás, jó munkahely vége, iskola vége)

az életben az a szép, hogy nem unalmas, sok benne a probléma, szenvedés.. az ember már csak ilyen.. én ismerek pár olyan személyt akiknek mindenük megvan, de tényleg mindenük, és nem tudják élvezni. hát ezért mondom h az életben szép a szenvedés, nekem van pár hétköznapi problémám, de egyébként mindenem megvan amire vágyok.. egyet kivéve, az meg majd jön ha akar.. :D

srácok az életet élevezni kell, különben mégis mi a fészkes fenét csináljunk 70 éven át?? nyavalyogjunk minden apró hülyeségen, h jaj de csúnya vagyok, meg kövér is, meg jajj nincs pasim!! - nem. én akármilyen sz*r is néha élvezem mert EZ AZ ÉLET!! ilyen és kész nem lehet mit tenni, öngyilkos meg nem leszek, ahhoz azért durva dolgok kellenének..

bocsi a regényért, csak rámjött - köszi aki elolvassa! :)

rossz: az, hogy csalással vagy legalábbis ügyeskedéssel mész vmire a világban, nem pedig szorgalommal; a folytonos lázadás mindennel szemben; az, hogy elvileg mindenki más, mégis, ha más vagy, akkor te nem vagy ember; az, hogy el kell veszítsük a szeretteinket; az, hogy nincs sok remény nekünk, fiataloknak a jövőre; az, hogy sok emberben nincs tolerancia és megértés; az, hogy nem lehetünk örökké gyerekek (amikor még azok vagyunk, alig várjuk, hogy felnőjünk)

jó: a naplemente tavasszal meg nyáron; a tavasszal beköszöntő jóidők; a természetes vizekben való fürdés; pozitív csalódás valakiben; ha valaki határtalanul kedves veled; ha végre látsz vmit, ami érdekelt és alig vártad, hogy lássad; ha találkozol réges rég látott rokonnal; a sport; a télen a lakásba besütő és melegítő napfény; ha elmerülsz az egyik hobbidban, különösen, ha új dolgot fedezel fel benne; a nosztalgiázás, rég eltett képek, rajzok visszanézése, naplóid visszaolvasása

A legszebb a szép nők és a természet meg a kislányom.

A legrosszabb a szenvedés (testi v lelki), amit okozhat betegség, fájdalom, frusztráció, szégyen, csalódás stb.

Én vagyok, aki írt a naplementéről meg a tavaszi jóidőről meg a téli napsütésről.

Valahogyan azt veszem észre, az emberek kizárják a természet gyönyöreit.

A naplemente, napfelkelte, napsütés, szép felhők a legtöbb embert nem érdekel, vagy ha igen, csak mellékesen, csak odapislantás erejéig. Ha vidéken nyaral, akkor este, éjjel bulizik vagy TV-zik, nem ül ki a vidéki éjszakába csillagot nézni vagy csak élvezni a csendet, és a falu hangjait. Ha ősszel/télen besüt a nap egy terembe, behúzzák a sötétítőt azzal, hogy szemükbe süt a nap...

Ha egy-egy csoporttal olyan helyen vagyunk, ahol őrült szép a táj, sokszor azt látom, hogy lenéznek: "igen, szép", aztán el is fordulnak és egymással hülyülnek vagy beszélgetnek.

Pedig szerintem ezek az apró dolgok a természet, és hadd mondjam úgy, igazából Isten ajándékai, és ha megtanulnánk gyönyörködni, és "nem tudnánk betelni" velük, akkor szebbé tehetnénk pár percünket, óránkat.

Sokan pedig azért mennek vidékre, hogy behúzódjanak egy házba, vagy ha kint is vannak, partizzanak.

Pedig rossz időben is lehet valami szép, pl. pipáló hegyek alattuk egy folyóval. Van ilyen képem a Dunakanyarról, szerintem nagyon szép.

Nem szabad elfelejtkezni róla, hogy az ember által épített világ is tud szép lenni. Én Budapest egyes részeivel nem tudok betelni, és remélem, nem is fogok.

Magyarország majdnem összes nagyvárosát megszerettem, mikor ott jártunk osztálykiránduláson, ha más nem, a főterük vagy a belvárosuk gyönyörű.

Bécsbe is hajlandó leszek másodszor elmenni csupán a város hangulatáért.

Harmadszor, a mindennapi rutinjainkba is lehet több szépséget vinni, ha megadjuk a módját, ha ésszel, végiggondolva csináljuk, nemcsak spontán.

Lehet, hogy így mániákusabbnak fogunk tűnni, de, szerintem, egy csomó dolgot kellemesebb így csinálni.

Melankólikus vagyok és pesszimista, tehát elég sokszor vagyok szomorú, és alapvető tételem, hogy az élet sz*r. Én ezt a sz*r életet fenti dolgokkal próbálom szebbé tenni.

A téli szünetben rendszeresen "napozok" a besütő napnál (minden függöny kihúzva), és úgy tanulok; tavasszal megpróbálok minél többet kint lenni az első 20-25 fokokban, nyáron pedig kihasználom a naplemente gyönyörét, sokszor direkt akkor megyek úszni. Ha vidéken vagyok, akkor lehetőség szerint kiülök a kertbe, hallgatni a falu hangjait és nézni a csillagokat. Ha Budán vagy a Duna partján a hidak között, vagy egy parkban járok, szinte "elérzékenyülök". Ha szép kilátás tárul elém, tátott szájjal nézem percekig. És persze fotózok, mindig mindig fotózok.

Én így próbálom szebbé tenni az életemet...

Az élet egy veszélyes játék, még senki sem élte túl.

Amúgy a szép benne a foci.

A csúnya pedig az összekoszolt ruha.

Szép: a zene, ha megértezs valamit, rájössz valamire, a szeretet, ha van egy barátod akire tudod hogy mindig számithatsz.

Rossz:ha valamiben elbuksz, a múlandóság.

Amúgy sok szép dolog van az életben de számodra csak az szép amit észreveszel