A természet kiszúrt velem, rossz testbe születtem! Mit tegyek?
Mielőtt ócsárolna néhány "okos" emberke, elárulom, hogy a transzvesztita, homokos, shemale és transzszexuális fogalmak között jelentős különbségek vannak.
Én szerencsétlenségemre az utóbbihoz tartozom. 20 éves, fiú testbe született izig-vérig lány vagyok! Rengeteget szenvedtem eddig is a természet tévedése miatt és van egy olyan sejtésem, hogy még fogok is... :-(
Kérlek, addig ne tegyetek megjegyzéseket rám, ameddig végig nem olvassátok életem tömör összefoglalóját, mert merem állitani, hogy kevesen értik meg, mennyire nehéz az élete egy transzszexuális személynek, pláne egy transzszexuális lánynak, mint amilyen én vagyok.
Gyerekkoromtól kezdve elvárnak tőlem egy bizonyos szerepet az emberek és ha nem akarom, hogy probléma legyen, akkor eleget is teszek ezeknek az elvárásoknak. Mindig is a lányos dolgok érdekeltek, a babázás és hasonlók. Imádtam a tükör előtt öltözködni hosszasan, énekelni, táncolni és rószaszinben járni. Nem értettem meg magam a fiúkkal, kizárólag a lányokkal tudtam barátkozni. De képtelen voltam fiúk között lenni, tornaórákon és más helyzetekben (rengeteg megaláztatásban volt részem). Úgy éreztem egyik nem sem fogad be igazán, nem találtam a kiutat. Csak elvárásokat láttam magam körül és képtelen voltam megpróbálni fiúsan viselkedni...stb. (ma már bánom, hogy nem voltam elég bátor és nem álltam ki magamért bármi is történjék ...vállalnom kellett volna önmagam)...
Felvettem egy fiús szerepet és ezek után egyetlen barátom sem volt. A lányoktól is kinéztem és a fiúktól is... a szalagatavómon öltönyben kellett feszitenem, miközben minden lány tündökölt. A fiú előtt aki akkoriban tetszett... nem lehettem önmagam és meg akartam halni. Mosolyogtam és fiús voltam, ahogy elvárták, de a lelki életem fokozatosan leépült.
A tanulásba menekültem. Éjjel-nappal a könyveket bújtam, hogy elmeneküljek a valóságtól, megtagadjam önmagam és ne kelljen a helyzetemre gondolni. Elkerültem egyetemre... ahol szintén borzasztóan éreztem magam. Láttam a rengeteg partyt, a baráti csoportokat és programokat. Eközben már érdeklődtem a műtétek, a hormonkezelés lehetőségeiről és nagyon komplikáltnak tűnt az egész. Na és legfőképp költségesnek...:(
Akkoriban Pesten rengetegen kihasználtak és átvertek. Nagyon vágytam a barátokra, az emberek megértésére és ezt sokan hátsó szándékkal fogadták...
Hamarosan az első szerelem is belépett az életembe, ami szintén reménytelen és esélytelen volt...ahogy minden az életem során. Úgy érzem nincs kiút számomra és egy gödörben vagyok... gyakran kiáltanék az utcákon, hogy vegyék észre az emberek, mennyire szenvedek. Inkább vállaltam volna szegénységet, vagy bármilyen más betegséget az életemben...de ez...amikor minden másodpercben választhatok: vagy játszom a szerepem vagy kiteszem magam az emberek becsmérléseinek...ennél nincs rosszabb a világon.
Le kell hát mondanom a szerelemről, az igazi barátságokról, a meghitt családi életről, a csodás karrierről??? Tudom, hogy mindezt önmagamként (nőként) elérhettem volna, mert megvan hozzá minden lehetőségem... viszont ez a lelki gyötrelem naponta megkeseriti az életem!
A műtét és a beavatkozások nagyon költségesek. Évtizedekbe is beletelhet, ameddig összeszedem rá a pénzt. :(( Az orrom előtt hálózzák be életem szerelmét és én a kisujjam se mozdithatom... mert engem senki nem lát...senki nem vesz észre ... csak valaki mást látnak... de nem engem :(
Kérlek segitsetek! Mit tegyek? Kezdjek el dolgozni évtizedekig az átalakulásra vagy folytassam az egyetemet... még az is rátesz egy lapáttal, hogy az öngyilkossághoz sincs merszem :-((( Én gyáva! Már rég megtehettem volna ...
Egy linket szeretném, ha megnéznétek:
Középtájon van egy "Sikergaléria" is!
Tehát egyáltalán nem irreális az egész, csak mindenhez pénz kell. Mások szerint épp jó korban vagyok és 18-25 éves korban a legtutibb belevágni.
A srác abszolút heteroszexuális, a válasza a következő volt, amikor elmondtam neki az érzéseimet:
"Kár, hogy az átalakulásod előtt ismerted meg a szerelmet."
A szemei tükrözték, hogy nem ódzkodik a dologtól és ha már ott tartanék, akár adna lehetőséget, hogy jobban megismerjem :-(((
Az átalakult nők mellesleg csak a legritkább esetben hangoztatják a múltjukat. Elvégre a cél, hogy minél hamarább elfeledjék. Ez nem minősül hazugságnak, elvégre mindig is nők voltak, csupán a testük is hozzáigazult a lelkükhöz.
válasza:Én nem tudom átérezni milyen lehet transzszexuálisnak lenni, a lányok iránt nem vonzódsz?Ha biztos vagy benne hogy lány vagy belül akkor viselkedj úgy és így boldog leszel.
19/F
Ez is durva egyébként! :-(
Elmentem 1x-2x mások unszolására ilyen travi meg meleg helyre, DE rémesen éreztem magam! Hányingerem lett! :(
Egyszerűen nem érzem jól magam ilyen közegben!
Neten vannak fórumok és ismerkedő oldalak, régebben próbáltam is felvilágositásokat kapni, ismerkedni. Aztán kiderült, hogy minden portál tele van szexuálisan túlfűtött emberkékkel és nem találom a helyem. Normális életet szeretnék élni, hétköznapi életet...hétköznapi emberekkel és főként heteroszexuális emberekkel szeretnék, barátkozni, ismerkedni!
Tudniillik én is annak tartom magam ...
Ó, a családomról még nem is beszéltem. Az a következő tragédia...
fanatikus szinten vallásos mindkét szülőm, szóval a nemváltoztatás témánál végig kell hallgatnom a pokolról szóló prédikációkat:-((
válasza: válasza:"El sem olvasom a kérdést, gondolom buznyák vagy.
Nem az van, hogy rossz testbe születtél, hanem beteg vagy, és megbuzultál.
Áltathatod magad, de ez az igazság.
Lődd le magad, senkinek sem hiányoznál."
Aki ezt irta kivanom hogy az osszes gyereke transzszexualis legyen....
Amugymeg az ongyilkossag marhasag
Ha egesz eleted soran nem talaltal megoldast nehez most okosat mondani de szerintem ne add fel,probalj baratkozni es probalj elerni bizonyos dolgokat,mert ha tisztelnek a celodert elfogadnak akarhogy.
válasza:Szomorú történet. :(
A legfontosabb, hogy ne add fel! Valamilyen szinten hasonló cipőben járok, mint Te, bár az én helyzetem nem ilyen súlyos.
Azt tanácsolom, hogy folytasd az egyetemet. Ma Magyarországon kezdőtőke nélkül jóformán csak egy módon lehet anyagi biztonságot teremteni, egy jól fizető állással, azt viszont legkönnyebben felsőfokú végzettséggel lehet elérni. Ha az anyagi biztonság megvan, már elkezdhetsz a műtéteken, kezeléseken gondolkodni. Hidd el, ha később történik meg az átalakulás, mint szeretnéd, az is jobb, mint soha!
Másik lehetőség, hogy Nyugat-Európában keresel munkát. Mivel most a válság miatt nem keresik a keleti munkaerőt, ezzel is csak megfelelő kvalifikációval érdemes próbálkozni.
Ami az életed szerelmét illeti: szomorú, de az ilyenek alkalmasint kisétálnak az ember életéből. Ez van. Az én életemből is kisétált az igazi. Mégsem adom fel.
Azt biztos hallottad már, hogy az öngyilkosság nem megoldás. Mást nem tudok mondani, mert tényleg így van. Amíg van egy kis remény, addig küzdened kell, hogy elérd, amit szeretnél. Szerintem Neked nagyon is van reményed!
Ne utasítsd el a meleg szubkultúrát. Magyarországon jelenleg ez az egyetlen, ami megért és befogad (na jó, talán az emósokon kívül :)). Van persze rossz oldala, de rengeteg őszintén megértő, jólelkű ember is van, akik persze nem feltétlenül a bárokban találhatók szombat este.
Ismerkedj, keress kapcsolatokat, ki tudja, talán találsz valakit, aki tud úgy szeretni, ahogy vagy, és el tudja feledtetni veled azt a bizonyos nagyőt... én pl. biszex vagyok ("igazi" biszex, nem házasságból félrelépegető titkosilonka), és én azt hiszem, tudnék szeretni egy transz lányt átalakulás előtt és után is. Nem ismerkedni akarok, csak mondom, hogy ilyen is van :)
Szóval a lényeg, hogy ne add fel! Küzdj az álmaidért, és meg fogod találni a helyed a világban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!