Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Az ember élhet egyedül?...

Az ember élhet egyedül? Létezik olyan ember, akinek nincs szüksége senkire?

Figyelt kérdés
18 éves vagyok,és még nem volt barátom...Nem azért írom ezt,mert hogy mindenkinek volt már barátja,és azért kellene nekem is.Hanem mert én soha nem is akartam.Azt mondják..majd később,de mintha nem is akarnám.Vannak barátaim.Nem is kevés,de ott kezdődik a dolog,hogy szinte csak lányok.Pasikkal nem nagyon tudok elbeszélgetni.Max 2 mondat,aztán kész,el kell mennem onnan.Félnék tőlük?Nem olyan menekülésszerűen megyek el,hanem,nem érdekel a mondanivalója,vagy nem tudok már neki mit mondani.Megyek emberek közé,szóval nem bújok a "csigaházamba" akkor nem értem,miért vagyok ilyen?!Normális ez?Az osztálytársaimat,meg az emberek többségét elnézve nem!tudna valaki segíteni?
2009. dec. 19. 20:16
1 2
 1/17 anonim ***** válasza:
100%

Nekem is volt ilyen barátnőm, kettő. Az egyikkel 18, a másikkal 20 éves korában jöttem össze, korábban soha nem kellett nekik senki.

Szerintem nem vagy egyszerű eset, és speciálisak az igényeid. Előbb-utóbb azonban lesz majd valaki, akivel minden klappolni fog! Úgyhogy nem ártana keresni. Valószínűleg a legtöbb fiúban van valami, amit sekélyesnek gondolsz, de tuti vannak olyanok, akik felkeltik majd az érdeklődésed! Néha nekem is volt olyan, hogy úgy gondoltam, egyik lány sem jó nekem, és olyankor jött valaki olyan, akit addig nem ismertem - új személyiség, új kombinációk...

Vigyázz, hogy az önértékelésed ne essen le! És főleg ne aggódj.

2009. dec. 19. 20:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/17 anonim ***** válasza:
100%
Akárki nekem se kell, kérdező. :-) És nem is elégszem meg egy "hasonlóval", vagy az Igazi, vagy csak barátok. :-) Tudom, "társadalmi elvárások"... de ne foglalkozz vele, én se foglalkozom, és nem csak azért, mert... hanem mert tudom, milyen rossz egy olyan családban felnőni, ahol folyton színlelt elvárásoknak kell(ene) eleget tenni, és csak esküvőn meg temetésen ül össze a nagy család, de egyébként se egy telefon, se egy levél, se egy e-mail...
2009. dec. 19. 20:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/17 anonim ***** válasza:
100%

Kedves kérdező!

Én 23 és sajnos én is ilyen vagyok. Néha bennem is felmerül hogy normális ez? De amíg én így érzem jól magam, addig szerintem normális.

2009. dec. 19. 20:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/17 anonim ***** válasza:
31%
Persze, hogy lehet egyedül élni, k*rvázni is lehet.
2009. dec. 19. 20:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/17 anonim ***** válasza:
91%

Nekem viszont ez nagyon fura, találkoztam már ilyen lányokkal, de sosem tudtam megérteni őket...

Én 20 vagyok, fiú, az első barátnőm 19 évesen volt, de csak 4 hónapig tartott, azelőtt-azóta semmi. De én folyton vágyom valakinek a közelségére, a barátságon túlmenően is, persze nem "sülve-főve együtt" kapcsolatra ("szimbiózisra") gondolok, hanem hosszútávú, állandó párkapcsolatra.

Szeretek szeretni, és szeretve lenni. Az egyik (ha nem a) legfontosabb dolog az életemben (:

Az elvárások viszont nem érdekelnek, sem érdekből, sem az elvárások miatt nem fogok együtt lenni senkivel, nem veszek el senkit feleségül...

Hát, nem vagyunk egyformák :)

2009. dec. 19. 20:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/17 anonim ***** válasza:
100%

20:59 - Erről az jutott az eszembe, amit mindenkinek hangoztatok, aki nyaggat azzal, hogy pasizzak be, mégpedig: Csak azért, hogy legyen valakim, nem kell pasi. :-)

Szerelemből szeretni viszont akárkit nem tudok.

Barátságból szeretni pedig ott vannak a barátaim, szeretem a munkámat, kedvelnek a kollégák és a főnököm is...

Szép estét!

25 éves nő vagyok :-)

2009. dec. 19. 21:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/17 anonim ***** válasza:
100%
Nekem meg pont szükségem lenne valakire, csak a kutyának se kellek. Aztán mára már beletörődtem, elvagyok egyedül is. Igazából nem olyan rossz, meg lehet szokni. Én teljes mértékben egyedül tervezem az életem.
2009. dec. 19. 21:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/17 anonim ***** válasza:
100%
én ugyanilyen helyzetben vagyok azzal a különbséggel hogy barátnőim sincsenek (csak felszines "sulibarátságok":S) szerintem lehet egyedül élni...vagy legalábbis nagyon remélem.
2009. dec. 19. 21:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/17 anonim ***** válasza:
100%
Lehet egyedül élni, egy idő után hozzá lehet szokni, de valójában az ember tudja, hogy ez így nem jó és akkor nagyon szar.
2009. dec. 19. 22:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/17 anonim ***** válasza:
100%

Ja hát persze, aztán bármely egyedül élő ember helyet cserélne velem 1 napra 2perc után már rögtön rohanna vissza az egyedül élő életformába.

Amikor nem hagynak aludni mert valamely*k idióta kisgyerek átjött az idióta öcsédhez, aki egy barom és itt visonganak, vagy a nagyanyád aki 1 tanulatlan szerencsétlen paraszt akivel normális hangon beszélni se lehet, majd ottvan még 2 zseniális szülő akik kb 4.osztályos színvonalon minden baromságon összevesznek, majd a hasonló tulajdonsággal rendelkező édesanya hisztizik.

NA AKKOR JÓ EGYEDÜL ÉLNI?? HÁT PERSZE, HOGY AZ!!

2009. dec. 20. 09:42
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!