Szerintetek lehet egy ember boldog teljesen egyedül, barátok és társ nélkül?

Hát igen, magával beszélgetne. Bármilyen viccesnek tűnik...

Amúgy lehet boldog, de akkor sincsen "teljesen" egyedül. Kitalál magának valakit, akivel beszélgethet.

Jó persze nem lesz olyan boldog, mint aki barátokkal együtt él (ez még mindig csak 99%-ban biztos).

De tényleg lehet boldogabb is, mert csak annak olyan rossz a magány, aki nem tudja mi az, hogy együtt lenni valakivel...

Én is egyedül vagyok miden téren, csak a családom van, akikkel nem érek semmit.

Ha el vagy foglalva munkával, hobbival amiben sikeres vagy, akkor nagyon ez nem jut az eszedbe. De mindig lesz olyan, hogy ge.cire hiányzik az, hogy valakinek megnyílj és elmondhasd azt, amit érzel, és azt amiről beszélni akarsz. Szóval teljesen nem lehetsz boldog, és így sok olyan dologról lemaradsz, ami elég meghatározó egy ember életében, amit öregen visszagondolva hiányolni fogsz.

Én is mindenkinek meg akartam felelni, még így is néha előjön, elég nehéz erről "leszokni". Amit csináltam az annyi volt, hogy elfogadtam saját magam, kihoztam magamból a legjobbat, és tudom, hogy jó vagyok. Akkor meg ki a f@szt érdekel más véleménye? Ki az a másik ember, hogy foglalkozzak vele?

Ha más az értek rendszere mint neked, akkor ez van minden ember más. Ha nem állsz ki azért amiben, megtagadod más kedvéért, akkor ezt észreveszik, és csak kihasználnak majd. így meg látják, hogy nem magyarázkodsz emiatt te ezt gondolod, ki is állsz mellette, és tisztelni fognak ezért, nem kell attól félni, hogy ebből konfliktus adódik majd.

19/F