Van értelme így még élni?

Hetedikben a legjobb barátnőmmel megszakadt a kapcsolatunk, egyedül maradtam. Felvettek gimibe, de akkor nekem volt barátom, szóval első évben nem igazán tudtam nagyon mély barátságokat kötni. Második évben tiszta lappal, szabadon álltam a dolgokhoz, és nagyon megszerettem az osztályt, meg úgy az egészet, csakhogy a tanulás nagyon nem ment, itthon balhék voltak miatta, majdnem el is mentem itthonról, állandó feszültségbe már belebetegedtem. Szóval átvittek szakközépbe, ahol 28 pic$a közé beengedtek, és második nap már elegem volt az egészből. Mély baráti kapcsolataim nincsenek, elvagyok mindenkivel, de csak felszínesen. Most megint van barátom, nagyon szeretem, csakhogy lehet hogy nem figyeltünk eléggé, és lehet hogy most baj van. 5 napja késik, már anyu is szekál miatta, már aludni sem tudok. Sokszor arra gondolok, hogy talán azért vagyok, hogy másoknak ellenpéldát mutassak? Vagy úgy egyáltalán, mennyit bír úgy el egy ember lelke, hogy nem szakad bele? Nagyon sokat sírok, és nem tudom még meddig bírom azt, hogy amit csak lehet, elszúrok az életben. :(

Most komolyan, megéri az, hogy másoknak és magamnak ennyi fájdalmat okozzak? Nem lenne jobb, ha egy utolsó nagyobb fájdalom, megelőzné az elkövetkezőket? Mondhatom azt hogy nekem ebből elég volt, kiszállok? 16/L