Van értelme így még élni?
Hetedikben a legjobb barátnőmmel megszakadt a kapcsolatunk, egyedül maradtam. Felvettek gimibe, de akkor nekem volt barátom, szóval első évben nem igazán tudtam nagyon mély barátságokat kötni. Második évben tiszta lappal, szabadon álltam a dolgokhoz, és nagyon megszerettem az osztályt, meg úgy az egészet, csakhogy a tanulás nagyon nem ment, itthon balhék voltak miatta, majdnem el is mentem itthonról, állandó feszültségbe már belebetegedtem. Szóval átvittek szakközépbe, ahol 28 pic$a közé beengedtek, és második nap már elegem volt az egészből. Mély baráti kapcsolataim nincsenek, elvagyok mindenkivel, de csak felszínesen. Most megint van barátom, nagyon szeretem, csakhogy lehet hogy nem figyeltünk eléggé, és lehet hogy most baj van. 5 napja késik, már anyu is szekál miatta, már aludni sem tudok. Sokszor arra gondolok, hogy talán azért vagyok, hogy másoknak ellenpéldát mutassak? Vagy úgy egyáltalán, mennyit bír úgy el egy ember lelke, hogy nem szakad bele? Nagyon sokat sírok, és nem tudom még meddig bírom azt, hogy amit csak lehet, elszúrok az életben. :(
Most komolyan, megéri az, hogy másoknak és magamnak ennyi fájdalmat okozzak? Nem lenne jobb, ha egy utolsó nagyobb fájdalom, megelőzné az elkövetkezőket? Mondhatom azt hogy nekem ebből elég volt, kiszállok? 16/L
válasza:
válasza:16 évesen minden nagyon fájdalmas vagy minden nagyon szép..Megmondom neked,hogy még nagyon-nagyon sok örömben és még több fájdalomban lesz részed! De ez fog erősebbé,érettebbé,okosabbá tenni.Ha öreg leszel ezek lesznek az emlékeid,és akkor már semmi nem lesz olyan rémes,fájdalmas mert ez volt az életed.
Hogy van ennél fájdalmasabb érzés?Nos ismerkedj meg a drága nagymamámmal aki nekem egy ritka kincs volt.Vallásos emberként 16 gyermeket hozott a világra...Leélt 91 évet,és halála előtt 1 évvel amikor a lánya temetéséről kísértük haza unokák,ránk nézett,és csak ennyit mondott."Tudjátok drágáim,megéltem 2 háborút,1 forradalmat,éhezést,nélkülözést,csalódásokat de nincs annál nagyobb kín és fájdalom amikor meg kell élned 11 gyermeked és sok unokád halálát!!" Sajnos a drága nagymamám az utolsó lánya halálát már nem bírta feldolgozni..nem sokkal később feladta,és meghalt..
Nos...ez a fájdalom...
16 évesen csalódj,keseregj,majd örülj,és légy vidám,mert ez a te életed!Ez lesz öreg napjaidra a te életfilmed!!
válasza:Persze, hogy van értelme élni. Mindig van értelme élni! Nem számít mennyire rossz.
Lehet, hogy most nagyon rossz, de hidd el, hogy lesz jobb is.
Örülj neki, hogy van barátod, akivel szeretitek egymást. Van akinek ez sincs. Biztos, hogy jobb lesz! Kitartás!!!! :)
Biztos, hogy nagyszerű lány vagy, ne aggódj.
válasza:Tudod, én is így vagyok vele, pedig én fiú vagyok... nekem az a bajom, hogy bizonyos régebbi dolgok miatt felszínesnek mutatom magam, pedig ******ul érzékeny vagyok, de nem merem kimutatni, mert így védem magamat... és tudom, hogy már rég lenne csajom, ha kimutatnám, hogy milyen vagyok valójában, de képtelen vagyok rá.
A lényeg az, hogy én is szinte mindig gondolok arra, hogy véget kellene ennek vetni... de aztán rájövök, hogy igazából valószínűleg csak puhány vagyok. Mert akkor jönnék rá, milyen a nehéz élet, ha nem lenne mit enni, meg ha háború lenne, ahol a barátaim halnának meg... és azt hiszem, nagy igazságtalanság és persze hülyeség lenne, ha feladnám, tudván, hogy vannak emberek, akiknek igazán nehéz és boldogan lennének az én helyemben.
Gondolj bele, hogy érzett az, aki gyerekkorában elvesztette a szüleit, vagy bevitték munkatáborba! Az is töürenghetett volna azon, hogy mit szúrt el az életben, de annak a legnagyobb gondja maga az volt, hogy egyáltalán ÉLETBEN maradjon. Úgyhogy csak nyugi!
17/f
válasza:16éves lány vagyok én is.
Szakközépbe járok, nem szeretem az osztályom, nincs 1 barátnőm se. Sulin kívül nem találkozok senkivel, nincs barátnőm csak egy barátom+rokonok.
Anyukámnak van 1 barátja akit utálok.
Nem vagyok jó tanuló.
Nem avgyok se csinos, se szép. Kb +10kg van rajtam.
Nőgyógyászati problémákkal közködök...
Szóval nyugi, van miért élni, és ezeket azért írtam le, hogy lásd, nem csak neked van iylen elcseszett életed sajnos:S
válasza: válasza:Nyugodj meg. Kb 14-16 évesen nekem a szüleim válásán kellett átverekednem magam, hisz az iskolában is bántottak miatta. Az sem volt kellemes látvány, ahogy a szüleim felmorzsolják egymást, és mikor apám majdnem főbe lőtte magát (ami ha sikerült volna, nekem is a halálomat okozta volna, mert pont rossz szögben ültem mellette). Szintén ebben az időszakban lettem először szerelmes életemben, de meg sem mondhattam a barátomnak, mert autóbalesetben meghalt. Én is utána akartam menni vagy legalább itthonról elszökni, de sosem mertem egyiket se.
Miután vége lett a válásnak, és középsuliba kerültem, a lányok egyből rám szálltak, bántottak, és bántanak a mai napig, mert szűz vagyok és nem sminkelek. De ez már semmi ahhoz képest, ami történt velem a te korodban.
Sajnos csak annyit tudok mondani, hogy nyugi. 5 nap késés még nem a világ, nekem azelőtt mindig egy heteket, egyszer kettőt is késett, és szüzen elég nehéz teherbe esni :D Ki tudja, az is lehet, hogy csak kihagy egy hónapot, egyik barátnőmnél is kettőt kihagyott, aztán jött megint rendesen.
*Ölel* Mindig lesznek nehéz időszakok az életben, amiken túl kell esni, de sosem tudhatod: lehet, hogy ezért a sok szenvedésért valami csodálatosat kapsz cserébe az élettől:) Vagy jövő héten, vagy évek múlva... csak erősen, kislány :) Drukkolok neked :)
válasza:20:33-as vagyok megint, bocsánat...
Egyébként, esetleg azt megpróbálhatod, nekem segített és nem hülyeség, hogy ha vannak otthon plüssállataitok, növényetek, állatotok... ha nincs senki otthon, beszélgess velük, panaszkodj nekik. A növények pl külön szeretik, ha beszélnek hozzájuk :) Nyugi :)
18/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!