Mi az 'optimális' reakció a gúnyra?

sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor az énünket éri kritika, vagy szándékos gúny. azt vettem észre, hogy ez leginkább olyankor fájó, amikor én magam is bizonytalan vagyok abban, hogy amire vonatkozik, azzal én magam mennyire értek egyet.

példa: új frizurát próbálok ki, ami miatt kiparodizálnak. ilyenkor kellemetlenül érzem magam, hiszen amit nekem tulajdonítanak, és ami miatt 'nevetséges vagyok', azt valójában én magam sem tulajdonítom (még?) magamnak.

ez egy sarkított példa, ezért elfogadható egy olyan reakció erre a konkrét esetre, hogy 'ne foglalkozz olyanok véleményével, akik kinevetnek a ...-od miatt', viszont egyrészt hasonló helyzet kialakul olyan kapcsolatokban is, ami sokkal fontosabb sok más vonatkozásban semhogy egy ahhoz képest relatív kis dologra megszakítsam (vagy ignorálni tudjam a konkrét reakciót), másrészt előfordulhat, hogy a külső visszajelzést csak szubjektíven ítélem meg gúnynak, és az eredeti szándék nem is az. viszont az adott szituációban szubjektíven gúnyként élem meg, és ennek megfelelően érzelmeket kelt, amiket nehéz kordában tartani, illetve a feltörő érzelmek hatására kvázi tényleg hülyét is csinálhatok magamból, azaz olyan reakciót adok, amit még kevésbé érzek 'magaménak'. (persze érdekes dolog ez, mert mivel a reakciót 'én' adom, az is 'engem' reprezentál, pusztán az nem tudatosan vagyok 'én')

kérdésem tehát, szerintetek hogyan 'helyes' kezelni az ilyesmit? de egyéb kapcsolódó véleményekre is kíváncsi lennék!