Az miért van, hogy az én személyiségtípusom, az alapjába véve "érzékenyebben" reagál mindenre, míg sokakra ez nem jellemző? Erről én tehetek?

tehát magyarul, miért van az, hogyha, bármi történik velem, amiben van némi sértő szándék, az jobban megmarad bennem, mint mondjuk, egy környezetemben lévő emberrel(ez nem felvetés, ez tény)

és van, hogy 10 év után is emlékszek ilyenekre..

pl emlékszem, 8 éves lehettem, mikor a polcrol levettem a strepsils "cukorkát" pár pillanat múlva meglátja apám, hogy szopogatom, és megkérdi - fáj a torkod? -, mondom - igen -..

ez csak azért maradt meg bennem, mert valójában nem is fájt a torkom, ergo HAZUDTAM(valójában csak ízlett a strepsils). És így 11 év után is emlékszek erre (bár ez pont nem arra példa, hogy érzékenyen érint egy beszólás)

aztán volt olyan idén, hogy beteszem kocsiba kihangosítóra egy általam kedvelt dalt, aztán 1 perc múlva apám mondja, hogy "kapcsoljuk már ki ezt a nyivákolást".. ez is annyira szarul esett, hogy, többet nem is fogok betenni zenét kihangosítóra autóba..

vagy, ha lehozok egy filmet, hogy majd együtt nézzük, és mondjuk apám szól vmi rosszat, annyira feszélyezve érzem magam, meg rettentően hibásnak érzem, hogy ilyen filmet hoztam ami nekik nem tetszik --> emiatt, már csak egyedül nézek filmeket, ha ők nincsenek otthon

de ezek miatt a kiskori furcsaságok miatt, egyes szituációkban, olyan kér(d)ések szoktak idegesíteni, hogy pl apám megkérdi a film címét(ami épp a tv-be megy), én meg mondom, "nem fontos", erre meg mondja, hogy "ápold a lelkedet, mert érzem, hogy vmi gond van belül" ,vagy ilyesmiket válaszol

már mondhatni nem is idegesít, de nem igazán tudok mit kezdeni, nem tudom, hogy most magamat okoljam, emiatt vagy ne - hiszen én csak úgy reagáltam, ahogyan a személyiségemből jön - , ami másnak(legtermészetesebb embereknek) teljesen evidens, arra én csak nézek, és maximum el tudom játszani ahogy ő reagál

de az nem én vagyok

19f