Van itt olyan, akinek fiatalon (25 alatt) hunyt el az édeanyja vagy édesapja? Hogy dolgoztad föl? Meddig tartott? Azóta hogy vagy? Kihat rád?

Most nem értem, te vagy 25 alatt, vagy anyukád szült fiatalon és őt vesztetted el.

Én apukámat veszítettem el úgy, hogy fiatal voltam én.

Nagyon szar, mert nekem ő volt az isten.Tudom, hogy közhely, de bizony az idő múlásával a fájdalom tényleg enyhül.És nem a mindennapjaidat tölti ki a gyász. Az emlékek megmaradnak és nagyon jó emlékezni.És olyankor bizony megint elsírom magam.Pedig már több mint 10 éve történt.

Minek gondolkozol ilyesmin?

A gyász borzalmas dolog, akkor is, ha 20 éves vagy, akkor is, ha 50. Csak talán egy gyereknek (akár lelki értelmben gyerek az illető) szüksége van támogatásra, sülői részről.

általában azért mondják az "idősebbek", hogy ne gondolkozz rajta, mert ez egy elég szörnyű téma

de ha ilyen típusú kérdéseket firtatsz, azé joggal várhatod el hogy kapjál is választ

az enyém röviden: nagyon sz-r

Hát ez csak nekünk sz*r így akik élnek, aki már meghalt, annak lehetséges hogy egy új élet kezdődött, és tök faján érzik magukat :D

Szóval, amíg nem érint téged ilyen jellegű probléma, addig szerintem ez kielégítő válasz lehet X)

Persze ha már a tényleges érzelmek is közrejátszanak az nem ijen egyszerű...

Én 17 voltam,amikor anyu meghalt.

Ez 3 éve volt.Nem ért addig soha

olyan fájdalom,komolyan.Azóta

sokat enyhült,nagy néha elkap,de amúgy

semmi.Feldolgozni nem tudom,de

megtanultam együtt élni vele.Muszáj.