Mit csináljak? Teljesen szétestem.

20 éves vagyok és kórosan elhízott. Gyerek korom óta súlyommal szenvedek. Évek óta próbálok lefogyni, de nem megy. Nincsenek barátaim, nincsenek céljaim. Minden miatt aggódom, nem tudom mit kezdek magammal. Nem tudom merre kellene elindulnom. Nincs segítségem, a szüleim nem foglalkoznak a helyzetemmel. Kiskoromban sem foglalkoztak velem ilyen téren, csak eltartottak.

Gyerek korom óta templomba járattak a szüleim. Olyan 14-15 éves koromig nem érdekelt az egész vallásos maszlag, de utána bekerültem egy ifitagozatba ami felrúgott mindent. Elkezdtem bezárkózni, mindent erkölcstelennek láttam meg hasonló sok hülyeség. A régi baráti társaságból lassan kiszakadtam és az ifi felé fordultam. Azonban ez 1-2 év után felbomlott és egyedül maradtam. Nem tudtam magammal mit kezdeni, a középsuliban nem találtam barátokat, illetve a sok erkölcsös maszlag bennem maradt amitől a mai napig nem tudok szabadulni.

A tanulással is hadilábon álltam mindig. Már általános iskola 4. osztályától meggyűlt a bajom az angollal, végül 9.-ben megbuktam és osztályt ismételtem. Azonban a további években is csak kettesekkel mentem át (nem csak angolból), végül 11.-ben megint megbuktam ekkor mentem át esti tagozatra. 2013 nyarán (19 évesen) szereztem meg az érettségim. Szeptemberben nappali tagozaton kezdtem egy OKJ képzést amit viszont most abba hagytam, most esti tagozaton kezdtem megint egyet, de ez sem érdekel.

Eddig összesen 1,5 évet pazaroltam el az életemből tanulás terén és szinte az egész tinédzserkoromat szociális életemet tekintve. Már nem járok istentiszteletekre.

Ahogy írtam ezek mellé kiskorom óta kórósan elhízott vagyok, 160 kg vagyok most. Nem tudok lefogyni és naponta ugyan az ismétlődik. Teljesen kilátástalannak érzem az életem. Nem akarok semmit sem csinálni, egyszerűen teljesen belustultam. Egész napjaim feszengésből állnak, félek emberek közé menni.

Vidéken lakom, de suliba Budapestre járok. Ma lesz az első nap, de félek felmenni, már most túlpörög az agyam, gátlásos vagyok. Rengeteget kell utaznom, így még inkább nincs kedvem az egészhez.

Nem tudok mit tenni, nem tudom mit tegyek. Elegem van!

Folyton azon rágódom, hogy elmentek az éveim. Az volt osztálytársaim jövőre fognak diplomázni, mindegyik éli az életét. Én nem vagyok sehol. Teljesen becsavarodtam, félek a jövőtől. Kérlek segítsetek.