Hogy tudnék kilábalni ebből? Egy barátom sincs és egész nap itthon vagyok.

Nem sajnálkozásra meg hasonlókra lenne szükségem, hanem hasznos tanácsokra. A suliban ki voltam közösítve, és minden nap bántottak, ezért abbahagytam. Hülyeség volt tudom. Hamarosan folytatni akarom, de szerintetek hogy barátkozzak? Annyira félénk vagyok, megszólalni sem merek. 17/L vagyok. Nemvolt gyerekkorom, de régen nem zavart, mert imádtam itthon lenni (bár régen voltak barátaim, el is hívtak, de sosem akartam menni). Már más a helyzet. Depressziós vagyok emiatt. Hosszú évek óta egyedül vagyok, sehova sem megyek mert ugye kivel? Semmi jó élményem nincs. Valaki tud segíteni? :/ Illetve arra is kíváncsi lennék, aki hasonló helyzetben volt, hogy tudott változtatni.