Nincsenek barátaim, egész nyáron itthon vagyok és netezek. Abnormális, gyűlölöm magam. Mit tegyek?

13/L

Nagyon utálom magam, ameddig volt suli legalább kimozdultam, most két hete ki sem tettem a lábam a lakásból... Suliban se voltak barátaim, senkit nem ismertem, csupán az osztálytársaim valamennyire.. Itt a nyár, egész nap gépezek és tudom, hogy nem normális... függő vagyok, azaz igazság. de ha lenne más amivel lekötném magam.. Jó tudom, rajz, olvasás, sport... De egyedül?! Nem akarok egyedül lenni, barátokkal akarok lógni, sétálgatni.. de mégis hogyan ismerkedjek? Nem járok bulikba, kocsmába sehova.... Így meg nem lehet, leszólítani meg egy embert nem tanácsos...

Csetelni... szoktam csetelni, de nem akarok internetes személyekkel találkozni a valóságban.. Nem bízok senkiben. Szüleim is megjegyezték, hogy miért nincsenek barátaim, miért nem járok el itthonról, én mondtam, hogy nem érdekel majd később a szobámban sírtam az ágyamon... soskzor álmodozom arról, hogy sok barátom van és csörög a telefon, megyünk valahová de semmi.. És ugyanígy van a pasikkal is, engem nem szeret senki. Nem vagyok kövér, sőt inkább vékony, a kezeim például nagyon vékonyok, ezt sokan meg is jegyezték már. Nem vagyok szép se, de most ez van. Barátokat szeretnék, nyári programot.. Nem egésznap bent kuksolni. De ha le is mennék az utcára mit csinálok?? Elegem van az egész életemből.. Megölni magam viszont nem akarom. Ismerőseim sincsenek nagyon, családtagjaim mind felnőttek, és el vannak magukban és osztálytársaimmal nem tartom a kapcsolatot, mert (lányok)mindegyik inkább átmegy plázapcsába, már bocsánat a káromkodásért. (Na jó, eggyel még jóban vagyok de ő egész nyáron nyaral)

Tudom, hogy egy lúzer vagyok, nem kell emlegetni... Viszont változtatni akarok rajta, nem menő akarok lenni, csak szeretnék pár igazi barátot :)