Csak én vagyok ennyire hiú, önelemző? 16L

Szóval nagyon öntudatos vagyok, rossz és jó tulajdonságaimat is tudom, tudom miken kell változtatnom tudom mit miért akarok, tudom miket nyomok el, és erősködök ilyen is maradni. Ugyanakkor nagyon sokat fektetek abba hogy hogy nézek ki, szépnek tartom magam (de vannak rosszabb pillanataim is, és elismerem, ha valaki szebb nálam) és erre nagyon sok időt fordítok. Nem akarok megfelelni mindenkinek, de igyekszem mindenkire hatással lenni a stílusommal, egyéniségemmel, kisugárzásommal. Mindig magamat elemezgetek, vagy másokat. Hamar észreveszem mások problémáit, átlátok rajtuk, könnyen megtalálom a forrását, megoldását. Úgy érzem miután kiismerem mi motivál egy embert, megtanulom őt kezelni, hova tenni. Beismerem, ha hibázok, gáz dolgot teszek, vagy ha valami rossz, vagy erkölcstelen dolgot teszek. Ha valaki kritizál, azt elfogadom, és nem veszem sértésnek, mivel én is mindenkit folyton kritizálok. Kicsit felsőbbrendűnek érzem magam, emiatt néha flegmán és bunkón viselkedem, de nem viszem túlzásba és nem direkt. Tetszeni akarok az embereknek de nem mindenáron és nem mindenkinek, tetszeni, de nem megfelelni. Hatást akarok gyakarolni az emberekre. A különlegesség, az egyediség, az egyéniség érvényesítése, a szépség megkreálása az eszményeim. Igyekszem reális lenni, se nem túl optimista, se nem túl pesszimista. Ambíciózus vagyok, ugyanakkor spontán.

Minden emberben az egyéniséget keresem, mi az ami különlegessé teszi, mitől lesz hasonló hozzám. Hajlamos vagyok lenézni az embereket, ha azok szürkék, unalmasak.