Csak én vagyok ennyire hiú, önelemző? 16L

> Szóval nagyon öntudatos vagyok, rossz és jó tulajdonságaimat is tudom, tudom miken kell változtatnom tudom mit miért akarok, tudom miket nyomok el, és erősködök ilyen is maradni.

Ez így önmagában nem mond semmit.

> Ugyanakkor nagyon sokat fektetek abba hogy hogy nézek ki, szépnek tartom magam (de vannak rosszabb pillanataim is, és elismerem, ha valaki szebb nálam) és erre nagyon sok időt fordítok.

Egy bizonyos határig ez természetes. Bizonyos határon túl meg felesleges. Mondj egy embert, aki attól értékes, hogy szép, és fennmarad a neve 100 év után is. Na jó, talán van rá példa, de a szépség nem feltétlenül téged jellemez. Ez egy adottság, amivel lehet élni, visszaélni, lehet kidomborítani és elfecsérelni. Célszerű persze ez utóbbit elkerülni, és nem sokat foglalkozni vele.

> Nem akarok megfelelni mindenkinek, de igyekszem mindenkire hatással lenni a stílusommal, egyéniségemmel, kisugárzásommal.

Ez sem mond semmit. Az, hogy ez jó-e vagy rossz az attól függ kinek akarsz megfelelni és kinek nem. Attól függ mivel akarsz hatással lenni és mivel nem. Attól függ kire akarsz hatással lenni és kire nem, stb… Ezt a világ legbölcsebb embere ugyanúgy elmondhatja magáról mint egy tömeggyilkos.

> Úgy érzem miután kiismerem mi motivál egy embert, megtanulom őt kezelni, hova tenni.

Ez sem értékmérő. A „megtanulom kezelni őket” kifejezésbe sok dolog belefér a durva manipulálástól a tanításig bármi.

> Beismerem, ha hibázok, gáz dolgot teszek, vagy ha valami rossz, vagy erkölcstelen dolgot teszek.

Ez egy jó _első_ lépés, de önmagában csak első lépés. Ha valaki huszadszor ismeri el ugyanazt a hibáját, az nem éppen erény ugye…

> Kicsit felsőbbrendűnek érzem magam, emiatt néha flegmán és bunkón viselkedem, de nem viszem túlzásba és nem direkt.

Bizonyos helyzetekben ez akár elfogadható is. De alapvetően ha az ember _valóban_ felsőbbrendűnek érzi magát valamiben, akkor belső indíttatást érez arra, hogy azt a tudását, ami felsőbbrendűvé teszi átadja. Nincs felsőbbrendű ember. A legokosabb, legbölcsebb emberrel szemben is van egy olyan hajléktalan, ostoba ember, aki valamit jobban tud. Szóval ez így túl általános. Miből fakad a felsőbbrendűségérzeted? Én pl. nagyon jó vagyok komplex, összetett dolgok átlátásában, megértésében. Ezért is pl. elég jó voltam és vagyok is matekból úgy az átlaghoz képest. De nem azt érzem, hogy felsőbbrendű lennék, hanem hogy szívesen megtanítanék másokat is arra, hogy hogyan legyenek ők is jók ebben. De pl. csapnivaló sofőr vagyok, tehát ebben meg mások „felsőbbrendűek”.

> Tetszeni akarok az embereknek de nem mindenáron és nem mindenkinek, tetszeni, de nem megfelelni. Hatást akarok gyakarolni az emberekre.

Ezt mintha már írtad volna. :-) Továbbra is azt mondom, ez lehet hiba is, erény is.

> A különlegesség, az egyediség, az egyéniség érvényesítése, a szépség megkreálása az eszményeim.

Különlegesség, egyediség, egyéniség… Egyik sem értékmérő. Valahol mind az átlagtól való eltérést fejezi ki, és az átlagtól jó és rossz irányba is el lehet térni.

A szépség „megkreálása” is attól függ, ez miben nyilvánul meg. Ha festő, író, zenész vagy, akkor ez fontos tulajdonság. De lehet ennek teljesen átlagos terepet is találni, de lehet ott is erőltetni, ahol semmi szükség rá.

A többire nem is reagálnék mondatonként, mert javarészt megismétled azt, amit már leírtál. Persze ez sem baj, csak látszik, hogy a kérdést spontán módon tetted fel.

A leírásod nagyon felszínes, egy kicsit „nesze semmi, fogd meg jó”. Sok dolog kiderül belőle, csak a tulajdonképpeni lényeg nem. Egy kicsit olyan ez, mintha egy meccs eredményéről csak annyit mondanál el, hogy 4 gólos különbség van a két csapat eredménye között. Ez jó, csak kinek a javára?

Az embert elsősorban nem az teszi jóvá, rosszá, hogy milyen, hanem hogy változik-e, milyen irányba változik, és mennyi erőfeszítést tesz ezért. A céljaid fognak értékessé, jóvá tenni, illetve az, hogy mennyire vagy képes ezek felé közelíteni. Ettől lehet egy nagyon sikeres, eredményes ember is rossz, vagy pusztán csak átlagos, és egy hajléktalan is hős, példaértékű. Illetve az is lényeges, hogy a céljaid elérése közben mennyire segíted hozzá a környezetedben élőket ahhoz, hogy ők is elérjék a saját céljaikat, hogy boldogabbak legyenek.