Van értelme élni egy boldogtalan életet? Feladnád az életed, vagy le élnéd anélkül akit mindenkinél jobban szeretsz?

felnövő férfiként ennyi közhelyet összehozni...

a szerelem nem a lét értelme, csak egy tartozéka! a lét értelme Te magad vagy! persze, hogy nem érzed magad jól, hisz nem önmagad éled meg, hanem egy kapcsolat hiányát!

boldog akarsz lenni? nem a csajt és nem a kapcsolatot kérdezem, hanem Téged! Te boldog akarsz lenni? mert a boldogságot nem más emberek jelenléte okozza, hanem!

az élet olyan, hogy elindulsz egy úton, amin egyedül is végig tudsz menni.. az egy dolog, hogy betársul e valaki melléd azútra.. de nem az a léted értelme, hogy útitársat keresel, hanem az, hogy az úton vagy! érted?

a saját életed éled, nem az övét!

és a szerelem természeténél fogva mindig újra és újra ki fog alakulni...

és egy kapcsolat nem attól lesz igazi, hogy nem tudod elfelejteni.. ki akarja elfelejteni? ha jó kapcsolat volt, nem is akarod elfelejteni, ha meg rossz volt, akkor meg emlékezel rá, hogy "na, ilyet mégegyszer ne"... ne is akard elfelejteni... de az emlékek nem rosszak.. az emlékek segítenek a jelenben, hogy mi jó és mi nem... röviden tapasztalatnak hívják, azt meg nem érdemes elfelejteni

ha meg bármiért is szomorkodnál tudd, hogy el fog múlni ez is, ahogy minden más is elmúlt..

az életed egészen átlagos, csak még fiatal vagy és radikálisnak éled meg... aki komoly, az nem figyel arra, hogy mikor lett az!

Én is 16 éves fiú vagyok, mint te.

Ha küzdesz, veszíthetsz, ha nem küzdesz, veszítesz.

Máshogy megfogalmazva: ha öngyilkos leszel (nem küzdesz), akkor veszítettél, mert már esélyed sincs. Ha tovább küzdesz a célodért, akkor is veszíthetsz, de akkor van némi esély arra is, hogy nyerj. Ez lehet, hogy nagyon kicsi esély, de még mindig több, mint a semmi (mint az öngyilkosság).

Én mindig így fogom fel. Sok dolog, ami veled megtörtént, azok, ha kicsit másképp is, de velem is (pl. én szüleim is elváltak még 5 éves koromban, de pl. soha nem verte apum anyumat).

Sokáig úgy éreztem én is, hogy semmi sem sikerülhet, pl. első osztályba papírom volt tanulási zavarról. Ezek után alsóban végig 4-5-ös voltam, felsőben is 5.-ben és hatodikban, majd hatodik évvégén sok véletlen műveként kitűnő lettem. Addig meg se fordult a fejemben, hogy én tudhatok ennyit, ez rendesen szárnyakat adott. Hetedikben félévkor már 5 tárgyból, évvégén 7-ből voltam már dicséretes, közben a Zrínyin megyei 2. (kevesebb, mint 1 %-kal lemaradva az 1.-től és így az országos döntőtől). Nyolcadikban már itt 1. lettem, és kémiából és fizikából is országos döntőbe jutottam, felvettek a város legjobb gimijébe mat-fiz tagozatra a rangsorban 1. helyen. Mindezt úgy, hogy általánosba "tanulási zavarral" mentem. Aztán persze van még tovább is a történet, de nem lényeg.

Ugyanez volt a csajokkal is, abban se bíztam, hogy sikerül összejönnöm valakivel, aztán nyolcadikban mégis összejött (az már más kérdés, hogy utána becsapott nagyon).

Szóval csak akarnod kell, bízzál magadban, és tegyél a céljaidért! Csak rajtad múlik, mit teszel (bár a csajoknál a lányon is, ezért hoztam inkább a sulit példaként), határ a csillagos ég!

Ha akarsz, írhatsz privit és írok még, de ez már így is hosszúra sikeredett.

Egy dolgot jegyezz meg! Sosem leszel boldog egy másik személlyel,ha egyedül nem tudsz az lenni!

Csinálj ilyan dolgokat amikre büszke lehetsz,a büszkeség önbizalmat ad!

Ez a szomorú gyerekkorra való hivatkozás /nyavalygás/ elég unalmas,lerágott csont.kevesen születnek palotában, keveset ringat a dajka, mégis normális ember lesz. Nem kell a szerelmet, főként a gyerekkorit olyan komolyan venni, az csak szórakozás.

Nem másért, magadért kell élni és boldognak lenni. Ha van társ jó, ha nincs majd lesz. Az élet nem tragédia, az egy nagyon jó dolog amit Isten adott