Boldogtalan vagyok. Meg szomorú. Életem értelme a habokban, mert elhagyott. Tanács a hobbin, meg a bulizáson kívül?

Figyelemelvonás olyan dologról, amiről nem lehet, elég nehéz. Olyan dolgot kell találni, ami teljesen leköt, és a depresszióból ha kis időre is, de kitud rántani. Ez nem múlik el gyorsan, embere válogatja, hogy meddig tart. Az biztos, hogy a volt párral többet nem szabad beszélni, mert az csak megnehezíti, és elhúzza a folyamatot. Engem pl. a munka mentett ki. Annyira leterheltettem magam, hogy gondolkozni nem volt időm. Dolgoztam és aludtam. Szépen fokozatosan alábbhagy majd a fájdalom, de el nem múlik. (legalábbis nálam)

Hülyeségnek hangzik, de el kell fogadni, hogy így történt. Így kellett lennie, mert majd egyszer sokkal boldogabb leszel mással. Ha nem fogadod el, és nem dolgozod fel, akkor úgy jársz mint az első válaszoló, hogy sosem múlik el teljesen a fájdalom. Az nagyon szép, hogy ennyire tudsz szeretni valakit, de az életed legfőbb értelme te magad kell, hogy legyél, nem egy másik ember. Magyarul ne érte élj, hanem legyenek céljaid, ne legyél társfüggő, stb... Törődj magaddal. Most egy pár hétig ez nem nagyon fog menni, kicsit nyalogathatod a sebeidet, de igyekezz nem elmerülni az önsajnálat mocsarában. Szeressed már magadat egy kicsit! Az ilyesmit fel kell dolgozni és tovább lépni, nem pedig eltemetni magadban (például rengeteg munkával), az csak tüneti kezelés, nem múlik el tőle a probléma. Ne habozz megnyílni a világ felé, épp itt az ideje. Beszéld át valakivel akár többször, hogy mi történt, mi történhetett. Biztos van vagy lesz valaki, aki segít megérteni. Kitartás, el fog múlni:)