Miért van az, ha baj történik, tartom magam lelkileg, nem sírok, hisztizek, próbálom feldolgozni, erre meg a fizikumom kényszerít akkor összeroppanni?

Azért a problémák feldolgozása nem ebben nyilvánul meg.

Vannak helyzetek, amikor olyan dolog történik az emberrel ami rákényszeríti arra, sírjon,széttörjön minden, szenvedjen... Kinek mi.

És ezzel nincs is semmi baj. A lényeg az hogy utána képes legyen ezt lezárni és tovább haladni előre az életben, ne ragadjon le a múltjában.

Szerintem ez pánikroham szerűség volt (vagy tényleg sokkos állapotba kezdtél kerülni), ami természetes ha nagy megrázkódtatás ér. Sokszor a lelkileg nagyon erős embereknél is jelentkezik, ezek nagyon összetett dolgok. Tudatalatti, psziché, lélek stb. lehet sokféleképpen közelíteni, a lényeg, hogy a felszínen hiába kezeled a dolgokat, sokszor az agyadnak már sok, ami történt és akkor produkálod ezeket a fizikai tüneteket. Ez másokkal is így van, nem kellemes, de nincs benne semmi ciki.

Ki kell tapasztalni, hogy neked mi válik be. Van akinek jobb, ha nem tartja magát hanem egyből sír. Persze ez nem mindenkinek megy és vannak helyzetek, amikor az ember úgymond nem engedheti meg magának. Akkor ha tudod, hogy ez most komoly, legalább ülj le és lélegezz mélyeket, próbálj megnyugodni és várj pár percet.