Mit csináljak, ha egy nyomorék vagyok?

Alapvetően mindenért meg kell küzdenem. Tudom, hol tartottam, mielőtt küzdeni kezdtem volna, és tudom, hogy azóta fejlődtem.

Mégis elbizonytalanít, hogy mindenhonnan az árad, hogy ne görcsölj, ne küzdj sokat, élj a magának, csak lazán, add önmagad stb.

Nehéz elfogadnom magam olyannak, akinek küzdenie KELL.

Nem volt semmi érzelmi intelligenciám. Nem akarom diagnosztizálni magamat, de annyit hadd írjak, hogy az Asperger-szindróma tünetei illettek rám.

Folyamatosan tanulnom kell, hogyan kell társaságban viselkedni, szinte az empátiát is tanulnom kell. Tanulnom kell, hogy hogyan hallgassak meg másokat, egyáltalán, hogy meghallgassam őket, ne csak a saját témáimmal jöjjek 95%-ban.

Oda kell figyelnem, miről beszélek, különben vagy panaszkodom, vagy valamelyik tudományos érdeklődési körömről beszélek, vagy egy pozitív élményről, de az is lehet sértő (ha a másiknak nem sikerült elérni, nekem igen, és örömömben csak arról beszélek).

Küzdenem kell, hogy alkalmazkodni tudjak, de így is legalább 5-10 alkalomból egyszer húzom a szám valamin egy közösségben.

Persze általában a rosszat veszik bennem észre, és többen több különböző rosszat.

Régen nem érdekelt az ember, mint olyan. Sose beszélgettem emberekről, nem érdekelt a jellem, még kevésbé olvastam regényeket és néztem filmeket, mint most.

De még most se érdekel eléggé az ember.

Megfelelési kényszerem van az élet minden területén. Ami szerintem egy bizonyos szintig igenis kell, mert rekedhet meg egy ember egy alacsony szinten, fel kell állítani magunknak követelményeket illetve egy emberi normának meg kell felelni. Valaki úgy mondta - és ezzel tudok egyetérteni -, hogy kicsit magasabbra kell helyezni a mércét, mint amire képesek vagyunk. Így küzdeni fogunk és nem rekedünk meg, ellenben stresszelni se fogunk, hogy a közelébe se tudunk érni.

Viszont a sok negatívum miatt nem tudom, jól teszem-e, hogy küzdök és fejlődni akarok - szociális kapcsolatokban, fizikai képességekben, tanulásban - ezzel párhuzamosan tudom, hogy nem bírnám ki, ha nem fejlődnék.

Mivel elbizonytalanítottak, nem tudok örülni a sikereimnek, mert azon gondolkozom, megérte-e, normális-e.