Úgy érzem, minden fiatal, főleg a fiúk, már ránézésre elkönyvelnek egy nyomorék senkinek, lehet ennek az érzésnek valóságalapja?

Amikor megpróbálok beszélgetni valakivel, vagy csak kérdeznek valamit, és én válaszolok, utána olyan furcsán reagálnak rám. Ha megkérdeznek valamit, és én válaszolok rá, nem az van, hogy megköszönik aztán rendben van, hanem semmit se reagálnak, mintha néha nem is értenék meg amit mondok.

Ha valakivel beszélgetni próbálok, az is elég furcsa velem.

Meg olyan, mintha megvetően tekintenének rám, mindig úgy érzem, ha elmegyek fiatalok mellett, hogy ezek is biztos nyomoréknak néznek.

Tényleg nyomoréknak tarthat mindenki, vagy csak beképzelem?

És mit tegyek mindezek ellen? Szeretnék teljes értékű ember lenni, ahogy mindenki más.