Miért "félek" egyedül, sötétben, még 17 évesen is?
Kösz, megnyugtattál.
Mellékesen: 4 Éve történt tragédia is a családban, iskolában 2 éve nem megy a beilleszkedés, emberekkel sem nagyon tudok ismerkedni, megfelelési kényszert érzek mindig, és mint fent leírtam, mikor egyedül vagyok, folyamatosan irracionális dolgok vannak a fejemben, hogy betör valaki/valami az ajtómon, vagy hasonlóak, olyanok, amikről tudom, hogy nem fog megtörténni, de mégis a fejemben van, és nem hagy nyugodni..
Hasonló van velem is, csak én 16 éves vagyok.
Rajtam is irracionális félelem lesz úrrá, mondjuk ez az egész elég bonyolult és fura, mert én inkább a lakásban lévő sötéttől félek. Úgy, hogy néha sprintelek a lakásban a sötétből egy világos helyre. Általában mindenhol felkapcsolom a lámpát, és úgy megyek mindenhova, megoldva, hogy sehol ne legyek sötétben. Ellenben kint a sötétben megyek futni, akkor érzem jobban magamat, meg akkor élvezem jobban a mozgást... mindezenfelül amúgy is sötét helyen élünk, és sokszor megyek ki éjjel az udvarra csak úgy.
De néha színtiszta, jeges félelmet érzek, igen, mintha figyelne valaki. Rettentő. Lehet, hogy sok horrort néztem, nem tudom...
Hogy miért félsz? Hát... ennek tuti valami lelki oka van. Vagy egyszerűen csak ilyen vagy. Az ember amúgy is fél a sötéttől ösztönszerűen, hiszen az egyik legfontosabb érzéke vész el ilyenkor.
Ez fura... de szerintem attól lehet, hogy a lakásban nehezebben lehetne elmenekülni egy esetleges veszély miatt.
Amúgy nálam olyasmi félelem ez, mint amikor megérzi az ember, hogy mindjárt kilép valaki a sötétből. Csak esetemben nem lép ki senki sehonnan. Szemrebbenés nélkül képes vagyok sokáig egy helyet nézni, fülelni.
Néha már annyira ráparázok, főleg este, fáradtan, hogy még mozgást is látok, de ezt is tuti csak az agyam csinálja.
Ugyanez.. valamelyik nap egyedül voltam este itthon, fel volt kapcsolva a villany mindenütt, csinálom a kaját, és egyszer csak a szemem sarkából odaképzeltem, hogy ott jön a macskám felém, hát mit ne mondjak a szívem majdnem megállt, és én is képes vagyok figyelni 1-1 pontot sokáig.
Mikor még 11 éves voltam, tisztán emlékszem, nem volt mobilom, ezért anya adta kölcsön, hogy vigyem el a táborba, ahova készültünk kora reggel vagy 5 óra felé. Még ő wc-n volt, én ültem a folyosón, és belenéztem a telefon fekete tükröződő képernyőjébe, és ott voltam. Igen, de baseball sapkában, és nem magam felé fordítva.. Ez is valószínűleg az agyam szüleménye volt, de akkor is megijedtem, és lehajtott fejjel vártam anyát, hogy jöjjön ki, mégsem mondtam el neki mi történt.. :D
Na, mondjuk ez tényleg fura, ez már inkább a megmagyarázhatatlan kategóriába esik nálam...
Néha velem is megesnek ilyen dolgok, de utólag mindre találok magyarázatot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!