Hogy lehet ebből a lelkiállapotból kimászni?

5 éve haltak meg szinte egy időpontban a szüleim.teljesen kikészültem tőle!!!15 voltam. :((( később azt hittem ha lesz családom akkor majd mellettük sikerül feldolgozni és a párommal szerettünk is volna gyereket.lehet ezért lenézni,bunkózni,meg felelőtlennek kikiáltani,de nagyon el voltam keseredve és 17 évesen megszültem az első fiamat,mellette tanultam és tanulok,hogy ha végre dolgozhatok legyen szakmám!

azóta van még 1 kisfiam,jön a harmadik baba,de mégsem vagyok boldog.teljesen padlón érzem magam.nagyon sürün gondolok arra,hogy a szüleim nem láthatják a gyerekeimet,engem,a testvéreimet és egyetlen unokájukat sem.néha nagyon hiányoznak,csak sírni tudnék,szeretnék velük lenni,de már nem lehet :((((

a nővérem 2 éve nem is keresett,én meg hiába kerestem őket,sosem értek rá,hogy beszéljenek velem.a bátyám meg szint úgy,csak vele néhány havonta beszélünk pár szót.nagyon messzire költöztünk otthonról és a páromon kívül nincs is kivel beszélgetnem,teljesen egyedül vagyok.miért érzem magam ennyire letörve?Pedig itt vannak a gyerekeim és a párom is.boldognak kéne lennem!sosem éreztem magam annyi idősnek amennyi vagyok,ezért a velem egykoruakkal nem is tudok kijönni,mindig idősebbekkel beszélgettem,de itt már az sem megy.gyerekként is felnőttként kellett viselkednem,volt időszak amikor buliztam,bőven elég volt annyi,tehát még csak azt sem tudom mondani,hogy az hiányozna,mert nem!de akkor mégis mitől vagyok ennyire depressziós?van vagy volt esetleg valaki hasonló helyzetben?

bocsi,hogy ilyen hosszura sikerült,nem direkt volt,lehet nem is várok annyira tanácsot,csak ki akartam magamból írni.köszi hogy elolvastátok!