A sorsot a véletlenek vagy a döntéseink irányítják? Szerintetek?

Azt gondolom hogy a döntéseinken túl van egy valami amit Sorsnak, sorszerűnek nevezhetünk, az hogy milyen korban születünk és milyen családba születünk?

Nem mindegy hogy őskorban születik valaki vagy a sötét középkorban, vagy épp egy háború kellős közepébe csöppen vagy netán 5000 évet ír az emberiség és egy élhető bolygóra költözködik éppen...

egy nyomorgó családba születni annyit jelent hogy vagy nyomorgó marad, vagy ha nem akar benne maradni, akkor annyit gürcölhet, hogy abba rokkanhat bele valaki.Vagy bűnözővé válik hogy pótolhassa a szükségest gyorsabban.

Vagy gazdag milliárdos családba születik-- ahol mindent biztosítanak számára az előmeneteléhez, vagy épp amit veszti el a józan eszét is, mert minden biztosított számára.

ezek a sorsszerű tényezők amelyek előre meghatározhatják az életünket. Pl én hiába voltam mindig kitűnő, ha oly korban születtem és olyan beteg, rövid élő szülői háttérbe és intézetbe kerültem, majd korán fiatalon albérlet, dolgoznom kellett eltartani önmagam és csak mellette tanulhattam tovább, viszont nő létemre a gyermekekre, egy családra is vágytam, hogy valahova valakihez én is tartozhassak.

Én határoztam a sorsom felett? Nem!- én csupán jobbá, szebbé, boldogabbá, teljesebbé akartam tenni!

Választhattam volna másik élet-utat? Hát persze, hisz az intézetből jóindulatúlag figyelembe véve azt, hogy mindig kitűnő voltam, a legjobb középiskolába küldtek tovább tanulni és egy gyönyörű budai kollégiumba helyeztek el.

DE! az állambácsi nem taníttatott tovább, azt mondták taníttassanak a beteg, leszázalékolt, élet és halál között lebegő életű szülők! Aki sírva de még kértek is tanulj fiam, majd valahogy kiszorítjuk, ne törődj mi velünk.

Ez történt akkor amikor elsős voltam a középiskolában.- mit választottam? Befejeztem a tanulást és elmentem 15 évesen dolgozni és csak később amikor már lehetett, tanultam munka mellett este.Szüleimmel éltem volna? Nem mert féltem a TBC betegségtől- albérletben éltem és igy hogy családom legyen, aki mindig velem van- korán férjhez is mentem gyerekfejjel 17 évesen. S ezzel még jobban behatároltam a sorsomat, az élet-utamat, mert mi az első szerzeménye egy házasságnak-- nem a továbbtanulás, nem, hanem egy gyermek születése!-- amely már akadálya a felsőfokú továbbtanulásnak.

Valamennyire mindannyiótoknak igaza van és valahol tévedtek is. Ugyanis mondhatni "előre" meg van írva minden, bár ez így nem helyes mert az idő mint olyan illúzió. Minden idő elérhető most is. Van rengeteg valóság és minden lehetséges kimenetele az eseményeknek folyamatosan meg is történik.( tehát minden egyes alkalommal amikor pl. hajszálnyira voltál attól hogy elüssön az autó az el is üt, csak az egy másik térbeli síkon történik ) Tudod, mint a Slidersben :). A döntéseiddel azt irányíthatod hogy te fizikai valódban melyiket érzékeled. Ugyanis lévén 3d létformák vagyunk nem vagyunk rá képesek hogy az összes információt feldolgozzuk( még ).

Tehát kérdésedre válaszolva a sorsot/sorsodat nem irányíthatod, mert az adott( ugyanis minden lehetséges kimenetel végbemegy mindenképp ), de azt eldöntheted hogy ezt milyen formában éled meg, méghozzá a döntéseiddel.

Remélem segítettem. Bár persze végtelen számú válasz létezik, és ki gondolná mind helyes és téves is :) És egy bizonyos szempontból minden számít, viszont ha máshonnan nézed semmi sem. De ezek azt hiszem már nem ide tartoznak úgyhogy elnézést ha offtopic voltam.

Mindenkinek eseménydús, vicces és kihívásokkal teletűzdelt létet kívánok :)