Bennem van a hiba vagy a többiekben?

A gimis osztályomban én vagyok az egyetlen, aki más, mint a többi. Lassan itt az évnyitó, és már most érzem a furcsálló pillantásukat magamon. Hogy példát mondjak… Kötelező olvasmány volt Moliére-től a Tartuffe. Senkinek nem tetszett az osztályban, csak nekem. A végén még rám néztek furcsán, amiért elolvastam A fösvényt is. Jövőre Kosztolányi Édes Annája lesz kötelező, és én megemlítettem nekik, hogy én azt már olvastam. Erre azt hitték, azért, mert kötelező lesz, és stréber módra előre elolvasom. De amikor mondtam, hogy nem azért olvastam, csak simán szeretem Kosztolányit, mert gyönyörűen bánt a nyelvvel, és hogy épp az Esti Kornélt olvasom, még ferdébben néztek rám. Pedig én olyan szívesen elbeszélgetnék egy velem egykorúval József Attila vagy Radnóti költészetéről, de mindenki hülyének néz! Teljesen más zenét hallgatok, mint ők. Ők számomra ismeretlen előadókról és számokról beszélgetnek (például nem tudtam, ki az az Avicii vagy Macklemore…), én pedig számukra idegen zenéket szeretek (nem ismerték a Deep Purple-t és az Iron Maiden-t sem). Egyszer elmentem suliba a Jim Morrison-os pólómban, de megszólták, hogy miért hordok ilyen csúnya ősembereket magamon. Pedig ha tudnák, ki volt ő… De a legszomorúbb, hogy nem is ismerik! Zeneórán mindenki mutatott egy magyar dalt, amit szeret. Én egy Hot Jazz Band dallal próbálkoztam, de „Mi ez a sz*r?” kommentek miatt feladtam. Míg én idétlennek tartom a Horrorra akadva vagy az Adam Sandler-es filmeket, addig ők unalmasnak mondják a 12 dühös embert és nem tartják viccesnek a Brian életét. Nem is lenne baj ez, de én egyedül vagyok, ők meg tömegben, és emiatt kiközösítenek. Már elegem van, hogy megbámulnak a rövid, tüske hajam miatt, a ruháim miatt, nem fogadnak be. Érzem a tekintetüket magamon, hallom a sugdolózást a hátam mögött. Nekem csak egy olyan tizenéves kell, akivel el lehet beszélgetni a politikáról, a gazdaságról, a világról, az irodalomról, akivel el lehet filozofálgatni, akivel elmehetek színházba vagy egy művészmoziba, akivel koncertre vagy táncházba mehetek. Csak hogy ne kelljen mindenhová egyedül mennem. Bennem van a hiba, hogy mindig mindenben más vagyok? Alkalmazkodnom kéne hozzájuk? De ha egyszer nem szeretem azt, amit ők?! Váltsak iskolát? Vagy máshol is csak ez várna? Tanácstalan vagyok, és egyre inkább tartok az új tanévtől!

17/L