Ilyennek kell lennie egy barátnak? Vagy bennem van a hiba?

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. 6 osztályos gimibe mentem még anno és ott ismerkedtem meg az állítólagos barátnőmmel. Jövőre érettségizek tehát már eltelt jó pár év és igazából sok jó és rossz történt ebben a barátságban még a mai napig működik valahogy. Eddig is sokszor volt, hogy alám tett, még is sosem tudtam megállni, hogy ne legyek egyedül és valahogy mindig hozzá mentem vissza. Pl. olyanokra gondolok, hogy kibeszélt a hátam mögött, volt, hogy a szüleimnek is beköpött de ezek a történés után mindig elcsitultak és újra meg volt a harmónia közöttünk. Igazából teljesen ellentétes emberek vagyunk. Most pedig kb fél év óta hirtelen el ült mellőlem a padból, piszkált aztán kirándulásokon meg olyanokat mondott, hogy jó lenne visszaülni megint egymás mellé mert én vagyok a legjobb barátnője ( szerencsére annyira hülye nem voltam, hogy még vissza is üljek ). Szülinapjára mindig vettem valamit bár nem nagy dolgot de azért rosszul esett, hogy én nem kaptam tőle semmit sem, meg lehet kövezni de tényleg iszonyat rosszul esett. Nem rég hallottam, hogy beköpdös az osztályfőnökömnek, hogy azért nem járok iskolába, hogy ne kelljen dolgozatot írnom ( jó tanuló vagyok szinte mindig tanulok miért ne mentem volna? látleletet küldjek majd vagy mit akar? ). Nem tudom egyáltalán ezek után méltassam-e arra, hogy hozzászóljak.. az ellenségeimmel nem csinálok ilyet nem az állítólagos legjobb barátnőmmel. Szerintetek mit csináljak?:/