Szerintetek szégyellnem kell magamat?

Szeptemberben kezdek bölcsészkaron és nagyon félek, hogy szégyenben maradok, amiatt, hogy sokat felejtettem angolból és németből, habár mindkettőből van nyelvvizsgám. A gimiben német tagozatos voltam és angol volt a második nyelvem, de mivel az angolosok mindig többen voltak, ezért gyakran alakították át a csoportokat úgy, hogy nekik megfelelő legyen. Így jutottunk el odáig, hogy utolsó évben én nekem már nem volt kedvem bejárni A2 szintű német órákra, mert rettenetes szenvedés volt, én meg magamat nem fogok feleslegesen stresszelni. Ráadásnak én gyűlölök nyelveket tanulni, amit eddig elértem, iszonyatos szigor alatt sikerült, most is a szabad időmben nem tudom rávenni magamat, hogy ezzel foglalkozzak. Ezért most nagyon dühös vagyok, mert úgy érzem, hogy feleslegesen töltöttem el 5 évet, azért, hogy nyelveket beszéljek, miközben a papír a kezemben van réges-rég, de ha kérdeznek tőlem valamit vagy elém tolnak egy szöveget, akkor nézek, mint borjú az új kapura.

Történelem-régészet szakirányra megyek és félek, hogy beégek a saját hülyeségem miatt. Szerintetek mennyire kell komolyan venni ezt?