Kicsit kétségbe estem. Ráérsz?

Sziasztok.

Először is, ha ítélkezni akarsz felettem, akkor kérlek ennek a sornak a végigolvasása után, lépj ki, mert most nincs szükségem a fölösleges ítélkezésre. 17éves lány vagyok. Mostanában teljesen elvesztettem az irányítást az életem felett... Nemtudom miért, de hirtelen minden megváltozott. Mindenki idegesített, a barátaim, a szüleim, a családom, mindenki. Úgy érzem, hogy legszívesebben öszepakolnék, és soha nem jönnék vissza. A családommal nem vagyok képes kommunikálni... a jegyeim romlanak, nagyon. A barátaim egymás után támadnak hátba. Az iskolámban sokan utálnak, pedig semmit nem tudnak rólam! Csak azt lárják, hogy alacsony vagyok, szőke, hosszú hajam van, és imádom a divatot. És minden gyerekes hazugságokat terjesztenek rőlam. A szerelmi életem is teljesen romokban. A volt barátom, akibe szerelmes vagyok, felajánlotta, hogy legyünk csak szexpartnerek... ezzel nagyon megalázott... és lenne egy másik fiú, aki annyira aranyos, de hirtelen már nem is keres... Tudom, hogy ne keressem görcsösen a szerelmet, de nekem már csak ez az egy kapaszkodó maradt... és a hirtelen kedélyingadozásaim, és kiszámíthatatlanságom miatt, elkezdtem szedni, egy gyógyszert. nyugtató. de gyenge a hatása. valeriána. sajnos mostmár a gyógyszer nélkül nemtudok jól aludni, napközben meg alig élek... és elég sokat ájulok, ahol össze-vissza ütöm magam. Nemtudom mit tegyek. csak simán belefáradtam... Neked pedig köszönöm, hogy végigolvastad.