Kicsit kétségbe estem. Ráérsz?

furán hangzik, de próbáld újraalkotni magad

kezdd az alapoknál, mit szeretsz, ki szeretnél lenni, tűzz ki célokat, gondold végig hogyan érheted el hosszú, illetve rövidtávon

ezután 'kezdj új életet' ami már céltalan, ennek szemléltetésére a külsődön is változtass valamit, pl új frizura, ami mindig emlékeztet arra, amit szeretnél, és a te döntésed...

Mindenképpen szükséged lenne egy kis pihenésre, akár egyedül, akár egy olyan emberrel akivel még jóban vagy. Próbálj meg a hétvégén elutazni valahova, hogy összeszedd magad és helyrerázódj. Ha nem megy valahogy kapcsold ki magad pár napra, koncentrálj arra, amit szeretsz csinálni és magaddal foglalkozz ne mással.

A gyógyszer, ezek szerint te is tudod, hogy nem megoldás és kellő akaraterővel le tudsz állni róla, ha nem megy mindenképp fordulj orvoshoz, mert nem kell hogy 17 évesen tönkre tedd magad. (tudom, nem érdekel, de később rájössz majd. ha túl jutsz ezen az időszakon és a gyógyszer miatt problémáid lesznek és szenvedni fogsz, hiába lesz minden, mert annak idején nem tettél ellene, próbálj egy kicsit előre gondolkodni.)Ha kell kérd pszichológus véleményét, vagy kösd le magad Müller Péter könyvekkel (boccs a "reklámért") Kicsit kiszakít a környezetedből. Más véleménye ne legyen mérvadó, az csak rosszabb lesz, ha vki terjeszt vmit, hagyd rá, ha rájönnek, hogy nem foglalkozol vele leállnak róla. tűzz ki valami célt, amit el tudsz érni, meg tudsz valósítani (többek között azért, hogy ha valóban rossz a kapcsolatod a szüleiddel, és ez nem változik, tudj mit kezdeni magaddal) Bírd ki az érettségiig és ha minden kötél szakad még elindulhatsz külföldre is. Ahhoz viszont kell egy kis kitartás és akaraterő, például egy nyelv tökéletesítéséhez, hogy minél kevesebb gondod legyen a későbbiekben. (én személy szerint rohadtul bánom, hogy annak idején nem fordítottam kellő figyelmet a nyelvtanulásra, mert régen külföldön élhetnék)Azt az energiát, amit azzal töltesz, hogy bánkódsz és mindenben a rosszat látod fordítsd át magad építésére. A gyógyszerről meg sürgősen állj le!

Ez a kamaszkorral jár. Amikor én voltam 17-18 éves, bezárkóztam a szobámba és szerelmes, romantikus zenéket hallgattam, miközben csak az elmúlásra, az élet végességére tudtam gondolni. Azt hittem, mindenki utál és ezért úgy viselkedtem, hogy valószínűleg ezért meg is utáltak jónéhányan. Elfordultam a környezetemtől, nem éreztem jól magamat a bőrömben. Végigbőgtem az estéket az ágyamban fekve, fájdalomcsillapítókat szedtem a nemlétező fájdalmaimra és azt hittem, nincs kiút. Egy barátnőm rázott fel ebből az önemésztéstől és lerángatott a közeli parkba, ahol egy csomó velünk egykorú srác és csaj sétáltatta a kutyáit. Annyira édesek voltak azok a dögök! Persze beszélgetni kezdtünk, élveztem, hogy előítéletek nélkül, ismeretlenül tudunk fecsegni. Elkezdtem én is minden nap lejárni a kutyámmal és akár 2-3 órát is ott ragadtunk, kialakult egy baráti társaság. Aztán valahogy minden baj elmúlt, a sötét felhők eloszlottak, kiderült az ég, megint tudtam mosolyogni, nevetni.

Ezt azért írtam le neked, hogy lásd, igaz az a mondás, hogy minden felhőnek ezüstös a szegélye (értsd: minden felhő mögött ott süt a nap). Nagyon nehéz kamasznak lenni! Az én koromban is az volt és szerintem most még annál is nehezebb nektek. Légy tudatában és fogadd el, hogy ez a koroddal jár, csak egy múló állapot, amit mindenkinek át kell vészelni. Van akinek ez könnyebben, másnak nehezebben sikerül. Légy nyitott, ha csalódtál a régiekben, keress új társaságot, ahol ilyennek ismernek meg, tehát így fogadnak el.

Fel a fejjel!

Emberek, a Valeriana az GYÓGYNÖVÉNY, attól nem lesz semmi baja! Ésszel adagolva nyugodtan szedheted egy darabig, de lehetőleg csak este! Én nem hiszem, hogy attól ájulsz, mert annak nincs olyan erős hatása. Más baj lehet a háttérben, esetleg pszichés eredet.

Én nem ajánlom, hogy egy pszichiáterrel rakasd magad RENDES gyógyszerre, kemikáliára, antidepresszánsra! NE! Ne tanácsoljatok már neki ilyet!!! Ő nem egy skizofrén, mániás depressziós stb. akinek valóban az agy szerotoninszintjében van a probléma, hanem egy kétségbeesett de amúgy normálisnak tűnő fiatal lány! Nem kell neki gyógyszer!!!!!! Én oylan embert még nem láttam, akinél az élete problémáit ilyen jellegű gyógyszerek megoldották volna! A Kérdező nem beteg a leírtak alapján, csak összecsaptak a feje fölött a hullámok.

A pszichiáter (tisztelet a kivételnek!) ha kell, ha nem gyógyszert ír, ami vagy nem is hat, vagy ha hat, a problémáidat akkor sem oldja meg, csak leszedál! Esetleg ha egy jó pszichológust ha tudsz, próbáld meg, de a jó pszichológus nagyon kevés, a többség csak hümmög, bólogat, és ezzel nem segít.

Meg tudod Te ezt oldani egyedül!

Nagyon helyes, hogy visszautasítottad az exed szemét ajánlatát, látom, helyén az eszed és öntudatos nő vagy - ne Te érezd magad szarul, nem te vagy a tapló, ahnem ő!!!!!!!!!!!

A családoddal próbáld először is megjavítani a viszonyt, ők adják egyelőre az alapot az életedben. Gondold végig: biztos csak ők a hiubásak? Ha igen, akkor is próbálj türelmesebb lenni velük, legyenkevesebb veszekedés. És próbáljátok megérteni, elfogadni egymást.

Az miért baj az iskolában, ahogy kinézel? A hajad természetes szőke? - mit akarsz, az nagyon szép! Ha festett, az meg a Te dolgod, és kész, nehogymár valaki beleszóljon! Aki divatos azt általában értékelni szokták. (Engem pont hogy azért néztek ki, mert nem voltam divatos.) Jogod van úgy öltözködni, ahogy akarsz, és ha valaki azt hiszi, hogy ettől automatikusan üresfejű is vagy, hát akkor ő a korlátolt, nem Te!

A másik fiú nem lehet, hogy azért adta fel, mert többször visszautasítottad? Miért nem keresed egyszer Te is?

Fel a fejjel! :) "Örökké nem eshet" ;)

Szia!

Először is, az előző válaszolónak: a Valeriana nem kémiai anyagokból összetevődő gyógyszer, növényi alapanyagai vannak, a macskagyökér a fő alkotóeleme. Én is sokáig szedtem, de egy idő után immunis leszel rá, szerintem felesleges pénzkidobás.

Kedves Leányzó Romokban!

Gyorsan gyorsan szedd össze magad, mert aki szőke, hosszú hajú, és divatőrült, az nem lehet depressziós ;)

Ezen az állapoton szinte mindenki túlesik, főleg a mostani generáció "növendékei". Ne ess kétségbe, ez is múló állapot, ugyanúgy, mint bármi más a korodban.

Legelőször tényleg mérlegelj! Fogj egy papírt, és oszd két részre. Az utóbbi időszakod eseményeit tessék leírni. Egyik oldalra a negatív, másik oldalra a pozitív történéseket, és ezek után jöhet saját magad jellemzése. Mit szeretsz magadban, mit változtatnál? És elkezdhetsz gondolkozni, mindezt hogyan is tedd... Kegyetlen őszinteséggel kell fordulnod az életed és saját magad felé, mert csak így láthatsz tisztán.

A szerelemről: hidd el, az tényleg akkor jön, mikor nem is számítasz rá. Viszont egyet elárulok: ha Te rosszul érzed magad, akkor az meg is látszik rajtad. Mint egy üvegbura, úgy vesz körül a depresszió "szaga". Erre pedig nem buknak a pasasok... Legelőször önmagaddal kell kibékülnöd, és akkor hidd el, már csak ki kell választanod egy Neked tetsző hímet a kígyózó sorból ;)

A család: Nem tudom, a "változás" előtt milyen volt a kapcsolatod a szüleiddel. De hidd el, hogy csak két ember van a világon, aki teljesen önzetlenül akar neked jót, és azok a szüleid. Ezért szerintem csüccs le, és meséld el nekik azt, amit most nekünk leírtál. Sokat számít, ha van egy olyan hátországod, aki pofáncsap, ha kell, vagy pedig a kezét nyújtja, ha fenékre pottyantál... :)

Én így hirtelen csak ennyit tudnék mondani... A lényeg, hogy kérj segítséget! Én nagyon ajánlanám, hogy beszéld meg a szüleiddel a problémáidat, hidd el, segít!

Aztán majd tessék írni, hogy hogy érzed magad :)

Szurkolok Neked, és így ismeretlenül is biztos vagyok benne, hogy összeszeded még magad ;)

Üdv!

Bocsi, azóta nem előző válaszoló, hanem 19:15-ös :)

(19:32 voltam)

Először, míg el nem felejtem, a gyógyszert nagyon gyorsan hagyd abba, mert abból komoly függőség is kialakulhat, és az tönkretesz..

Először is, én is 17 éves vagyok, és hasolókat érzek mint te. Engem is mindenki felidegesít pillanatokon belül, néha egyik percről a másikra azt veszem észre hogy legszívesebben üvöltenék. Na de nem rólam kell most beszélni hanem rólad:)

Szerintem meg tudsz bírkózni a gondjaiddal, csak most egyszerre minden összejött, és ezt így nehezebb leküzdeni mint azt gondolnánk. Tudom hogy egyszerre lehetetlennek tűnik rendezni mindent, a szerelmi életedet, a baráti körödet, és a tanulást, meg minden egyebet. Gondold át hogy neked melyik a fontosabb. Ezt most mindenféle célzás nélkül mondom, mindenkinek más a fontosabb. Van aki a tanulásért mindent feláldozna, valakinek egy szerelem vagy az hogy jó hangulatban teljenek a mindennapjai, fontosabb. Ebben nem tudok tanácsot adni, de ha átgondolod, rájössz hogy mi az amire igazán szükséged van, és arra próbálj ráállni. Ha "azt a részét az életednek" helyrehoztad, akkor talán lesz erőd belevágni a többi dolog rendbehozására. Ez most kicsit lehet hogy elvontan hangzik, de hátha érted hogy mire gondolok:)

Egyébként, ha úgy érzed hogy van még szabad időd, próbálj meg új dolgokba belevágni. Én gitározok, és ha ideges vagyok, elmegyek a zenesuliba és ott a jó környezetben megnyugszom, vagy csak itthon gitározgatok. Valami ilyesmit is ajánlok.

Nem akarok beleszólni senki vallási meggyőződésébe, de Isten segít rajtad. Ha érdekel, olvasd a Bibliát, nézz utána neten, vagy menj el egy gyülekezetbe. Vannak ifjúsági gyülekezetek, amik sokkal szabadabbak mint a templomban ülni a sok öreg között, és egy ilyen ifjúsági gyüliben teljesen feloldódhatsz, megismersz új embereket, akik garantáltan nem fognak hátbatámadni, sem kibeszélni téged:) remélem segítettem