Mit tegyek? Nem akarok így élni.
Fiú vagyok. Jómódú családban élek... de 4-en élünk egy nagyon nagy házban, a tesómmal szinte soha nem beszélek (vagy találkozom), a szüleim nagyon jó emberek, de nem igazán családcentrikusak... hazajövök és kongó üresség, senki nincs otthon. Soha nem csinálunk semmit. Mást irigylek azért, mert testvérei vannak, mert megtanul kiskorában harcolni dolgokért, nagykorában meg van egy állandó társasága (lehet, h ez néha rossznak tűnik, de végül is az életre neveli az embert nem?) Rokonaim se nagyon vannak (1 nagyszülőm van, meg pár rokon innen-onnan, de igazán közeli kapcsolatban nem nagyon vagyok velük)Addig semmi probléma, amíg suliban vagyok, de aztán itthon, egyedül, egész délután... persze eljárok ide-oda, több sportot is csinálok, de nincs olyan igazi igaz barátom, mindenhol csak vendégnek érzem magam és kívülállónak, nem tartozok igazán semmilyen csapathoz, semmit nem tudok szívvel-lélekkel csinálni, mindig magamat hasonlítom mindenkihez és nem bírom abbahagyni! Nincs normális életem... voltam szakemberneknél többször is, azt mondták, hogy nincs igazi, komoly problémám... de akkor miért élem meg ilyennek??? Nem tudom, mi a baj, de ***ára egyedül vagyok és nem bírom... nincs semmi, ami értelmet, vagy struktúrát adjon az életemnek... ja és nincs barátnőm és nem is volt, és tartok tőle, hogy nem is nagyon lesz... aki nekem tetszik, az vagy ***va, vagy keresztülnéz rajtam. Próbálkozni próbálkoztam, de belefáradtam... ha még magamról se tudom, hogy ki vagyok, akkor hogy tudnék figyelni valaki másra is? Szórakozóhelyre meg nem akarok elmenni, az vhogy nem az én stílusom, azt meg miért adjam ezért fel?
Mit csináljak? Számomra is szánalmas, hogy eddig eljutottam, de fingom nincs, mit kéne tennem.Ha 17 évesen ilyen vagyok (más már dolgozik ilyenkor, sőt régebbi korokban már volt, aki ilyenkor már tudta mit akar, esetleg házasságon gondolkodott) milyen leszek később? Ezzel a bizonytalansággal én ugyan nem akarok továbbmenni. Mindig másra hasonlítok, nyugtalanító módon azt vettem észre, hogy mindig hasonulok egy kiválasztott személyhez tudat alatt.. nemtom, van nekem egyáltalán személyiségem?? Úgy érzem, fiú létemre jobbnak, talpraesettebbnek kéne lennem ennél... ami csak még egy ok arra, hogy arra gondoljak, legszívesebben drasztikus módon fejezném be ezt az egészet.
válasza: válasza:Senkinek sem csak úgy pattantak az ölébe a legjobb barátai és az életre szóló barátság! Azt mondtad egy csomó sport szakkörre jársz, meg h a suliba nincs problémád. Hát hívd át a szimpatikus embereket. Mivel, mint mondtad sosincs otthon senki, hát hívd át ezeket az embereket! És ha egyre sűrűbben teszed ezt meg, sokkal szorosabbra kötődnek a szálak köztetek, így kialakul a rendes baráti köröd, egy időn belül lesz valaki, akihez jobban fogsz kötődni, mint a többihez kialakul, csak idő kell hozzá! És ha te hívod az embereket magadhoz, akkor legközelebb ők is hívni fognak! Ott még több emberrel barátkozni fogsz stb!!!
A szüleiddel meg tesóddal kapcsolatba. Tudod mindenki akkor veszi észre mennyit jelentett egy személy, amikor elveszíti. Ne foglalkozz velük. Éld a saját életed, lassan úgyis a saját lábaidra kell állnod, hát kezd el most.
A lányokat pedig nem kéne hanyagolni. Lehet, hogy éppen ő tudna helyre rakni! Lehet, csak egy lány, egy biztos pont kéne az életedbe! Próbálkozz! Húzd kicsit tágabbra a látóköröd. :)
válasza:Meg tudlak érteni. Igaz nekem 5 testvérem van, de nagyon egyedül érzem magam, ha mégis valahogy egyedül maradok egy órára. El sem tudom képzelni, milyen lehet így élni.
Hát a barátnőről annyit, hogy szerintem pedig jót tenne neked. Nem tom pontosan mit is értesz pontosan azon, hogy a ***vák tetszenek neked. Akkor most ennyire adsz arra, hogy a barátnőd jól nézzen ki?! És ha nem született szépnak, mégis ad magára??? Na jó nme papolok neked a "külső nem számít" dologról. Igazából nem csak neked kell törődnöd egy lánnyal, hanem neki is veled. És más embernek könnyebb örömet szerezni, mint magadat megérteni. Ezért is gondolom,hogy jót tenne neked egy. Hogy ki és mennyire jössz be neki az más kérdés, de szerintem te még szerelmes sem voltál igazán soha.
Hát a családról annyit, hogy próbálj meg te szrevezni családi programokat, lehetőleg olyankor amikor mindenki ráér.
Nálunk is én vok az egyetlen aki szeretné, ha együtt lenne az egész család, mindenki megy a saját dolgára.Aztán elkezdetem versenyeket szervezni nekik (elég gagyi volt, de legalább együtt röhögtünk) azóta apáék is több figyelmet szánnak erre.
Sok szerencsét az élethez!
16/l
Köszi a válaszokat!
Utolsó: nem egészen jól fogalmaztam, tehát úgy értem, hogy az olyan csajok, akik tetszenek, azoknak általában **rva nagy az egójuk és/vagy kiderü róluk, hogy ***vák. Leginkább az egóval van bajom azt hiszem. Mert az olyan csajok, akik tetszenek, általában túl népszerűek... na és most mit tud egy kis 16 éves csaj kezdeni azzal, hogy saját érdeme nélkül mindenki a nyálát csorgatja utána? Egoista lesz! És ez nagyon zavar, hogy ennyire tudatában vannak az "erejüknek" és ki is használják és válogatnak és csak a felszínre mennek...
Hát a családról annyit, hogy nekem is elég hirtelen jött, ugye kiskoromban egy csomót játszottunk a tesómmal meg minden, aztán később (még mindig egy szobában) kénytelenek voltunk elviselni egymást, de valahogy azóta, h külön szobánk van, mintha nem is ismernénk egymást, én megyek arra, ő erre, én a saját dolgomat intézem, ő az övét, kb két szót beszélünk egész nap... lehet, h eltúlzom, de nekem ez furcsa.
És igen, szerintem is egy lányra lenne szükségem, de valahogy úgy érzem, h ezügyben elkéstem, nem léptem időben és ezzel egyre kevesebb lesz az önbizalmam... de ezzel kapcsolatban fenn vázoltam a helyzetet... az igazság az, hogy az egész helyzetet úgy kompenzálom társaságban (vagy lehet, h alapból ilyen vagyok, a fene se tudja), h poénkodok... és ez általában tetzsik az embereknek de néha tólzásba viszem, ezáltal jóval éretlenebbnek tűnök, mint amilyen vagyok.
válasza:Van néhány ismerős érzés.
Ha többet akarsz lenni tesóddal mondd meg neki. Lehet, hogy ő is így szeretné csak úgy érzi te fordultál el tőle vagy nem is tudom. Szóval beszélj vele. Az jó, hogy sportolsz, de ha ez neked kevés akkor keress más olyat ami érzelmileg feltölt. Ehhez igazán jól kell ismerned önmagad. Hasznos lehet néhány pszichológiai, önismereti könyv.
Ahhoz, hogy jobbak legyenek az emberi kapcsolataid először magaddal kell rendbe lenned. Szeresd jobban önmagad, gondolom te is szívesebben vagy önmagukkal elégedett emberek társaságában.
Jobb lenne, ha mások helyett önmagadat próbálnád meg lekörözni. Régen mások voltak a körülmények, másoknak megint mások a körülményei és alkalmazkodtak hozzájuk. Neked viszont a sajátodhoz kell alkalmazkodni.
Egyenlőre csak ennyit tudok írni, mert hasonló dolgokat rendezgetek magamban. Nem tudom mire mennyire vagy nyitott, de ha érdekel néhány önfejlesztő praktika akkor írj.
18/L
válasza: válasza:Hátő. Érdekes amit írsz a lányokról.
Kérdezhetek? Ha te magad is azokat a lányokat isteníted akik jól néznek ki és emiatt beképzeltek akkor ki is a felszines?
válasza:"Ha te magad is azokat a lányokat isteníted akik jól néznek ki és emiatt beképzeltek akkor ki is a felszines?"
Én nem istenítem őket... én egyszerűen azt mondom, hogy általában az a legbeképzeltebb, amelyik a legjobban néz ki.
Gondolom mindenki úgy van vele, hogy az első, ami megfogja az ellenkező nemben, az a külső, és csak utána kezd el vele beszélgetni, ilyenek...
Nézd: nem istenítem őket, de mindenkinek fontos, hogy akivel jár az szép legyen... te se járnál egy ronda lánnyla/fiúval, csak azért, mert okos meg minden de attól még ronda nem??
Arról nem én tehetek, hogy a jó csajok (többségükben) felszínesek.
válasza:Én is hasonlóan érzek. Nekem is van egy testvérem, de ő már nem ebben a városban lakik, apukám meg csak kéthetente jön haza, szóval anyával vagyunk ketten itthon, de néha már nagyon nem bírom, mert nem vagyunk valami jó viszonyban mostanában...Meg apukámmal sem, kb. semmit nem tudok velük megbeszélni, tesóm még az, akivel jóban vagyok, de most ő is beteg, úgyhogy itthon én is teljesen egyedül érzem magamat. Rokonom szintén nincs valami sok, csak mamám, unokatesóm és nénikém. A többi rokonnal a szüleim már nem is tartják a kapcsolatot, nem értem, miért, és ezért mondjuk tök mérges vagyok rájuk. Tök úgy érzek mint te, ennyi idősen szeretnék én is sokkal határozottabb, meg talpraesettebb lenni, dehát nehezen megy...
Ha akarsz beszélgetni, írj!
L/17
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!