Hogyan tehetném az életemet teljessé?

19 éves vagyok, jövő héten már 20. (Ja, meg mellesleg lány is, de ez talán nem is fontos.)Tegnap kaptam kézhez az érettségimet! Azonban úgy érzem ezt a 20 évet teljesen eltékozoltam. Itt vagyok és semmilyen élményem nem volt az életben. Vagyis ez abból a szempontból nem igaz, hogy hála a szüleimnek sok helyen járhattam és láttam milyen szépségek is vannak a világon, de abból a szempontból, hogy milyen élményekkel kellett volna gazdagodnia egy átlagos tízen évesnek, az valahogy kimaradt. Alapból nem tartom magamat egy bulizós állatnak, nem is ez zavar, csak az egyszerű lázadás és a szerelmek, amin mindenki más átesett már valamilyen formában, az hiányzik. Az egész gimnazista életem a semmivel telt. Sajnos erre a szüleim is rátettek egy lapáttal, akikről tudom, hogy szeretnek, de mégis elégé konzervatív módon neveltek és teljes mértékben függők tőlük. Már érzem is mennyire eltávolodok attól, amit ők annyira értékesnek találnak, mert egyszerűen dühít. Most is az a lehetőségem adódott, hogy velük menjek nyaralni, de én nem tudnám kibírni, hogy ülünk a strandon és nézzük egymást, mert arra vágyok minél jobban, hogy TÖRTÉNJEN VALAMI! Egyszerűen unom az életemet! Persze most lehetne írni azt, hogy miért nem keresel hobbikat vagy barátkozzak. De egyszerűen ez sem megy olyan könnyen, mert igazi antiszociális szemétláda is vagyok, plusz nincs semmi tehetségem. 6 évig pazaroltam az időmet karatéra, ahol egyrészt utáltak, másrészt én voltam a legrosszabb. Általánosban zene tagozatra jártam, ahol gyorsan kibukott, hogy nem ez a pálya való nekem. Próbáltam írni is, de senkit nem fogott meg az, amit kreáltam. Sokáig hittem azt, hogy egész jó rajzos vagyok, de aztán szembe találtam magamat egy valódi tehetséggel és azonnal eláshattam magamat a földbe. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy még mindig nem találtam melót, amivel ezeket finanszírozhatnám!

Szóval szégyenlem magamat, ha visszautazhatnék az időben, akkor teljesen máshogyan élném az életemet. De egyszerűen szomjazom azt, hogy tényleg érezzem, hogy élek, hogy nem csak egy létező paca vagyok az univerzumban, akit bármikor bedarálhatnak. Egy nagy lyukkal mászkálok a mellkasomon, ami folyamatosan sajog. Szükségem van valamilyen tanácsra, amivel kilábalhatnék ebből a gödörből!