Jogos, hogy ez miatt öngyilkosságon gondolkodom?

Ne haragudj, de ez szerintem is egy kis figyelemkérés a részedről, hiszti. 21 éves vagyok, soha nem volt még barátom, 14 éves koromban erőszakoskodott velem egy részeg öregember, emiatt nem volt önbizalmam, és még nem ért még hozzám senki. Senki. Az öregemberen kívül persze. A családom már valószínűleg azt hiszi, hogy leszbikus vagyok, de már eljutottam oda, hogy nem érdekel. Nincs sok barátom, de ők is 1000+ km-re, nem tudok velük sehova sem eljárni. És 24 órás munkám van, nem tudok sehova sem eljárni szórakozni, ismerkedni jelen pillanatban. DE egy pillanatra sem fordult meg a fejemben az a gondolat, hogy véget vessek az életemnek, csak mert unalmas. Te se tedd. Találd ki, hogy hogyan ismerhetnéd meg jobban önmagad. Mert addig senki sem fog szeretni, amíg te el nem fogadod és nem szereted önmagad. Tudom, könnyű mondani, én sem vagyok még 100%-os, de haladok, lépésről lépésre. Találd ki, hogy milyen hobbit szeretnél űzni. Kezdj el sportolni, íjászkodj, röplabdázz, ússz, fuss, táncolj, zumbázz, rajzolj, fess, barkácsolj, kreatívkodj, rendezd át a szobád, változtass a ruhatáradon, ha nem tetszik, a lényeg, hogy csinálj valamit, és változtass!! Ezek közül elég sok hobbi űzhető csoportosan, így akarva-akaratlanul találkozol másokkal, innentől csak rajtad múlik, hogy mennyire leszel nyílt és szimpatikus. Ha pedig végképp úgy érzed, hogy nincs tovább, ne a kést vedd elő, hanem a hátizsákod. Pakolj össze, és indulj el valahova. Én mindig is úgy gondoltam, hogy ha olyan helyzetbe kerülök, ahonnan nincs kiút( az esetek 99%-ban van! csak neked is tenni kell érte), akkor magam mögött hagyok mindent, és elindulok. Ki az országból, ahová mindig is szerettél volna elutazni. Mi tarthat vissza? Mit veszíthetsz? Semmit. Csak rajtad múlik, hogy mit kezdesz az életeddel, senki sem fogja helyetted megélni a rossz és a jó pillanatokat sem.

És a kérdéshez még egy apróság: amikor engem kérdeznek a pasikról, én csak annyit válaszolok: A sas nem vadászik legyekre. :D nekem is mindig azt mondják, hogy egyszer nekem is eljön a nagy szerelem, és én annyira, de annyira szeretnék hinni benne, hogy neked is csak ezt tudom írni, légy türelmes! De addig is élj, mert nem csak egy pasi tud boldoggá tenni, hanem ezer más pici dolog is. Kezdd el értékelni a legkisebb örömöket, egy szép, napos délutántól kezdve egy fagyin keresztül, egy szép dalig. És ha ezeket már tudod értékelni, és boldog tudsz lenni férfi nélkül is, akkor vagy igazán kész egy kapcsolatra. És ezek a változások látszani fognak rajtad, és a pasik észre fogják venni. :) Nyugodtan írhatsz privátban, ha gondolod, szívesen beszélgetek bárkivel. :)

Jogosnak jogos, mert a te helyzetedben mindenkinél előjönne ez, de ettől még nem érdemes megtenned.

17/L

Szerintem próbálj beköltözni a "nagyvárosba" :)

Biztos segítene a változás...