Nincsenek barátaim, senki nem keres, akárkivel beszélgetek, idővel nem beszélnek velem, vagy ha netes, akkor nem/sokáig nem írnak vissza. Mit csinálok rosszul?

Sajnos nem tudok nem borúlátó lenni, általános iskola alsó osztályai óta folyamatosan bántottak. Voltak gúnyos beceneveim, hazudozások, ahol nem tudtam soha tisztázni magam, velem szemben kedvesek voltak, viszont ha azt hitték, nem látom, fejeket vágtak (legtöbbször ilyen 'undorodom tőle' fejet), kibeszéltek számtalanszor. Ez megalapozta az egész életemet.

Pedig nem voltam kirívó egyáltalán.

Az iskolát utálom, hasonló okok miatt. Dobáltak, az utóbbi időben akárhányszor megszólaltam kifiguráztak. Csak addig voltam jó, amíg meg nem jöttek az illető barátai. Utána egy köszönés nélkül otthagytak a mondat közepén.

Nem szeretek tanulni, de megteszem, a jövőm érdekében. Orvosnak készülök, ezt el szeretném érni.

Próbálom megtalálni, de egyszerűen nem megy. Nincs bennem semmi olyan, ami értékelhető lenne.

Köszönöm szépen a válaszod.

Remélhetőleg most ősszel fogom kezdeni az egyetemet.

A gólyatáborral kapcsolatban.. félek tőle egy kicsit most már.

Nagyon remélem, hogy nem leszek ennyire rossz állapotban.

Köszönöm!