Miért fél az ember annyira a haláltól?

Utolsó válaszoló! :)

Igen, tudom hogy szerencsés vagyok hogy ilyen szüleim vannak mivel nem egy olyan szülőt ismerek én is aki ezt vágja a gyerek fejéhez amit te is említettél. Tisztában vagyok azzal is hogy Daninak valamilyen szinten igaza lehetne, ha nem nekem mondta volna ezeket. Mint mondtam, ne haragszok rá és nem sértett meg mivel nem ismeri a helyzetet és így alkotott véleményt a szüleimről. Azaz általánosságában beszélt a szülőkről, de ez esetben ez nem igaz a szüleimre tehát nem is kellett magamra vennem.

Örülök hogy ők a szüleim és ők is örülnek hogy mi vagyunk a gyerekeik. Nem "számításból" szültek meg minket és nem is azért hogy eltartsuk őket. Csupán azért mert szerettek/nek minket :)

Ennyivel le is zárnám itt a témát. :)

17/L

Igen, ez igaz, amit előttem irtatok, és bocs, hogy így belekontárkodtam, miközben nem kérdést tettél fel, ne haragudj.

Azonban, sok ilyen helyzet van, ahol tényleg kihasználja a szülő a gyerekét, aki vak az ilyen dolgokban, és sokáig fenn marad ez az állapot, megkeseredetten ugranak a mama kedvéért, mert "ő olyan szegény, mindenki csak kihasználta", és nem veszik észre, hogy úgy ugrálnak, ahogy a mama fütyül, még idősebb korban is, a nők nagyon tudják használni az érzelmi manipulációt, és ezzel tönkreteszik sokaknak az életét.

Bár, ez tényleg nem hatalmazott fel arra, hogy így írjak, és nem is tudhattam a helyzetetekről, úgyhogy elnézést kérek.

Megértem a te nézőpontodat is.

Semmi gond, és aranyos tőled hogy még elnézést is kérsz.

Ezt tényleg nem vártam volna el. :)

17/L

Attól kél az ember hogy a halál után nem lesz egyszerűen semmi. Hogy csak ott a sötétségben vagyunk és várunk a csodára. De szerintem ne nagyon gondolkozzunk ilyesmin.

11/L

„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten..." (2 Tim 1,7)

Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizek­hez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az Ő nevéért. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. Asztalt terítesz nekem az én ellenségeim előtt; el­árasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig (mindörökké).

„Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik” (Róm 10:13).

"Aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha" Ján. 11,25-26

"És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!" Ézsaiás 43,1

http://www.youtube.com/watch?v=uuNHcIohz08