Az ember 3 esemenyt tart fontosnak a szuletest az eletet es a halalt. Nem erzi hogy megszuletett szenved a halaltol tehat elfelejt elni, errol kellene nekem irjak?

Nem értelek pontosan. De, ha a tagok véleményére vagy kiváncsi:szerintem a Haláltól nem kell félni, hiába ábrázolják hátborzongató, rusnya alakban. Olykor megváltás - pl. egy kinok között fetrengő, menthetetlen embernek - , másnak (a gyengének, gyávának) az utolsó menekülési lehetőség, pl. az adósságai elől. Persze, ha olyan ember hal meg értelmetlenül - pl. kocsmai verekedésben - ,akire mindez nem áll, az szinte merénylet - de ki tudhatja, mitől menekült meg ő maga (mondjuk, rákos lett volna?), esetleg az emberiség (pl. Hitler, Sztálin, Rákosi, stb.)?

Úgy hogy azt hiszem, a Haláltól nem kell félni - de a társaságát sem kell keresni. El kell fogadni a létezését, mint az Életét...

>errol kellene nekem irjak?

Ez mi a sza­rt jelent?

Azt, hogy erről kellene írnia. Nem tudom, mit nem lehet ezen érteni. Nem mindenki a köznyelvi sztenderdet beszéli, az csak egy nyelvváltozat a sok közül.

A kérdésre: Nem szeretem a filozófiát, mert olyan elvont. De ez a két mondat kb. arról szól, hogy

- Kitüntetett eseménynek tartjuk a születést, mivel ezzel kezdődik az ember élete, és a halált, mert azzal fejeződik be. Megünnepeljük a születésnapokat, pedig a születésünkre nem is emlékszünk, ill. az idő folyamatosan telik, nem egyik napról a másikra változik a kor.

A haláltól pedig sokan félnek kisebb-nagyobb mértékben, mivel nincsenek biztos információink, hogy mi van utána, már ha egyáltalán van valami. Az ember pedig nem szereti a bizonytalanságot, az ismeretlent, a véglegeset, a visszafordíthatatlant; a tudatnak pedig felfoghatatlan a "semmi".

- Az ezzel a két dologgal való folyamatos foglalkozás miatt pedig az ember nem a jelenben, hanem a múltban és a jövőben él, így nem arra fordítja a figyelmét, az energiáit, a tudását stb., amire kellene, és nem élvezi úgy az életet, ahogyan lehetne.