Mire vagyok elhívva?
Kiskoromban tehetségem volt a rajzoláshoz és a történetíráshoz. Utóbbihoz nem is feltétlen tehetségem, de gyorsabban fejlődtem, így általában az én fogalmazásaim kerültek felolvasásra.
Később elmaradozott az írás, és regényt se sokat olvastam/olvasok, így ebből nem lett semmi.
A rajzkészségemet fejlesztetni szerette volna a család, kaptam könyvet, amit sose forgattam, és keveset gyakoroltam.
Amikor fényképezőgépet kaptam, akkor fotózni kezdtem. Néha szerkesztgetek és retusálok (GIMP és PhotoFiltre), a fotózással fél éve foglalkozom komolyabban.
Szóval ez a művészkedés távol került tőlem. (Pedig oviban mutogattak a rajzaimra; ráéreztem a mozgásra; horizontot rajzoltam, amikor a társaim még erre nem gondoltak, az alakjaim nem voltak egy síkban, mikor másokéi még igen.)
Csupán a fotózás. Ezen kívül néha itthon is rajzolgatok, meg unalmas előadásokon szerintem egész jó non-figuratív díszítő ábrákat készítek.
Szinte végig bennem volt a félelem, hogy nekem erre KELLENE mennem, és ha nem foglalkozom vele, azzal elásom a tálentumomat, amit kaptam. Többen vigasztaltak, hogy azért ez nem így van, remélem, igazuk volt.
10.-ben aztán egy ideiglenes rajztanár jött, aki sokat rajzoltatott. Szerinte tehetséges vagyok - pedig akkor egyáltalán nem jó rajzokat készítettem, nem tudom, mire érzett rá -, és ha nem erre megyek tovább, depressziós leszek és nem fogom találni magamat. 10.-ben volt is kedvem rajzolni, de aztán megint abbamaradt...
Természetesen nem erre mentem tovább. Szerintem van szépérzékem, ezt mutatja, hogy imádok fotózni - még ha eddig nem is "komolyan" űztem -, illetve a nonfiguratív ábráim. De nem érzem úgy, hogy tudnék erről tanulni és ezzel foglalkozni.
Viszont egy olyan karon vagyok az egyetemen - totál nem művész-szerű szakon -, ahol a másik szak kvázi művészi, a harmadik pedig félig az (a miénk tehát nem).
A szakra kerülésem kalandos. Ugyan a tárgya mindig is megmozgatott, nem biztos, hogy jól döntöttem. A karra kerülésben úgy érzem, Isten is vezetett; volt pár "véletlen", meg pár "hajszálon múlt" a történetben.
"Félek", az az utam, hogy átmenjek a művészi, vagy legalábbis a félig művészi szakra.
Szerintetek?
(Amúgy elsőéves vagyok)
Nem azért akarok diplomáért küzdeni, hogy aztán sose használjam a tudásomat.
Hivatásos fotós NEM szeretnék lenni.
Továbbra is azt szeretném fotózni, amit én akarok, nem amit rendelnek.
Nehéz ez. :(
válasza:Hát , várjunk meg másokat is, hátha van még ötlet.
De, hogy mire vagy elhívva...hát nem arra, hogy fotós legyél, hanem, hogy megtegyed Isten akaratát, embereket vezess az Úrhoz, meg ilyenek. Viszont, hogy mit tanuljál, vagy dolgozzál? Amit szeretnél, amiben jól érzed magad.
Egyébként szerintem Isten igenis elhív munkára is, amivel az emberiséget segíted, vagy néhány embert. Vagy ha más nem, szereted és jobb kedvűen mész haza a családodhoz.
Másrészt, ha van egy szerető Isten, akkor számomra logikus, hogy mivel ismer, és elvileg mindent tud rólam is, készen van nála egy válasz, hogy milyen szakmára vagyok alkalmas, milyen szakmát tudok szeretni, ja és milyen szakmán keresztül tudom Őt dicsőíteni, egy-két emberrel Őt megismertetni.
válasza:Igazad van! Isten tudja, hogy milyen szakmára volnál alkalmas, ezért kérdezd meg Istent. Ilyen egyszerű.
Majd szóljál, hogy mit mondott.Isten nem robotokat akar, ezért nem gondolom, hogy Ő megmondja. És, ha azt mondja, hogy nehézgépkezelő, akkor meg majd jól megsértődsz. :-)
Jó, ez így nem teljesen életszerű, de elgondolkodtató.
Egyébként én annyi keresztényt látok ezen az oldalon, és mégis mindenki embereket kérdez. Miért? Ez is elgondolkodtató.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!