A maximalizmus tényleg megkeserít? Én miért nem így érzem?
Régi vágású, aránylag idős szülők között nőttem fel. Mindkettő maximalista. Az egyik régen a tanulásban, aztán a munkájában; a másikójuk betegség miatt háztartásbeli, ő a háztartásban.
Valószínűleg miattuk is, én is maximalista lettem.
Eleinte csak a tanulásban, de aztán rájöttem, hogy más területet se szabad hanyagolni.
A mai világban mindenképpen furcsának számítok. A barátaim féltésből, a mindenkori csoport-osztálytársaim utálatosságból, ha neten olvassa valaki, hogy gondolok, szintén utálatosságból, furcsállásból vagy talán féltésből -- beszól.
Ugyanis sok dologban régi nézeteket vallok.
Igazi "merev" vagyok.
Nem értek egyet az ivással. Igen, néha-néha igyál egy picit a jobb hangulatért - de berúgni minek?? Rászoksz, azt fogod hinni, "kell", hogy elviseld a stresszt. Közben a stresszt máshogy is el lehet viselni...
Nem szeretem a diszkót. Ezt nem maradiságból, szoktam "éjszakázni" is barátokkal, szóval nem ezért. De ez is maradiságnak tűnik.
Az átlagnál otthonülősebb ill. egyedül elmenősebb vagyok. Ez is ellenszenvet vált ki az emberekből. Pedig szerintem van nálam sokkal-sokkal rosszabb eset is. Igenis járok társaságba, heti többször is. Csak nem minden áldott nap, nem járok táborokba, szorgalmi időszak alatt egész hétvégés programokra, mert az kimerít.
Nem bírom a lustaságot. Szerintem ha valaki egyetemre megy - de ha gimibe, akkor is -, azt vállalja, hogy tanul. Mégpedig lehetőleg jó jegyekért és a tudásért is.
Mindig sokat tanultam. Volt idő, mikor túlzásba vittem, de értem el dolgokat, így azt se bánom.
Most egy ideje, úgy érzem, nem viszem túlzásba.
Vannak hobbijaim, barátaim - bár kilógok a sorból többek között a fentiek miatt.
"Igazi "merev" vagyok. "
Csak ezt kéne megváltoztatnod :)
Ha rugalmas vagy, sokkal kevésbé sérülsz, mert a száraz ágat eltöri a vihar, viszont a zöldet csak meghajlítja.
Nem tudom, ilyenek nektek miből jönnek le. Szerintem semmiből, csak frusztrációt akartok levezetni. Bocs.
Tudom, hogy meg kell ismernem az embereket, erre rég rájöttem. És ezen vagyok, már rég.
Igenis nem szimpatikus, ha valaki berúg, rendszeresen. Másnak az nem szimpatikus, ha valaki nem iszik. Érdekes, arra nem szólnak be. Ha valakinek az nem szimpatikus, hogy berúgnak, arra beszólnak.
Nem érzem magam tökéletesnek, egyáltalán, erre nem is utaltam...
Csak fáj, hogy mindenki lenéz és/vagy beszól és/vagy meg akar változtatni, amiért nekem fontosak a jó jegyek, fontos a tudás. Majdhogynem egyedül érzem magam, ami miatt nem bulizok, hanem máshogy szórakozok és a barátaimmal mást csinálok. Azért szabályos szörnyszülöttnek néznek, amiért a tanulás az első nekem, amíg kell, tanulok. Próbálom úgy intézni, hogy szórakozni is tudjak mellette, de ha nem sikerül, inkább tanulok. Emiatt a világ megkeseredettjének néznek.
Többet vagyok egyedül, mint az átlag, és el is vagyok egyedül, imádom. Emiatt is rengeteg dolgot akasztanak rám...
Szerintem te túl okos vagy, és megmagyarázol magadnak olyan dolgokat, amik nem igazak. Nagyon jó kifogásokat gyártasz magadnak, amiket el is hiszel.
Ezt azért érzem így, mert folyamatosan győzködsz mindenkit, hogy neked milyen jó, magyarázod, erősködsz, hogy akkor is.
De, ha én jól érzem magam, és más mást mond, akkor hidegen hagy, és mosolygok rajta, had higgye, joga van a véleményhez, de tudom, hogy igazam van, és ez ad egy nyugalmat, amit nálad nem érzek, te valamiért görcsösen ragaszkodsz a racionális tudásoddal felépített dolgokhoz, amik nincsenek összhangban az érzelmi éneddel. Valamiért ellentétek vannak benned, bár, pontosan nem tudom miért.
Azért mert gyenge személyiség vagyok.
És kb. úgy érzem magam, mintha egy metróállomáson mindenkivel ellentétesen mennék. Ugyan látnék kijáratot, de mégis egyedül mennék felé, és a szembejövők még a képembe is röhögnének.
Nos, ezért gondolkozom el.
Csak az éltet, hogy csak nem tehetek mindent önhazugságban. Egy-két dolgot lehet nem vallok be magamnak, de hogy mindent...
Szerintem nem csoda, hogy filozofálok ezen.
Pl. én egy hétig tanulok zh-ra, minden nap mondjuk két órát. Mások utolsó két nap veszi elő, viszont akkor 8-8 órát tanulnak.
Látom, hogy 70-ből egy vagyok, aki másképp csinálja.
A 70-ből 5 beszól, hogy b@sztasson, másik 5 beszól, hogy segítsen. Hogy ők nem véletlen teszik így ennyien, csináljam én is úgy, mert rossz lesz nekem.
Holott nekem beválik a 7*2 óra, jól érzem magam, és volt már, hogy 2*8 órára szorultam, és nem vált be, mert görcsöltem, hogy csak ennyi idő, és nem bírtam koncentrálni egész nap. Volt ilyen.
Mégis, elgondolkozom, próbálom megérteni, hogy miért csinálja mindenki másképp, és mi bajom származhat abból, hogy én úgy csinálom, ahogy. Kijön az racionálisan, amit érzelmekkel éreztem (ez most magyarabban nem megy): nekem úgy jó, ahogy csinálom.
De addigra megingattak, szarul érzem magam ->> Gyakorikérdésekre kérdéskiírás.
És az élet kb. minden területén ez megy :'(
De most őszintén, akkor ezek szerint tényleg önhazugságban élek? De mindent abban csinálok?
Tanuljak én is utolsó pillanatban, sőt, szerezzek pár kettest is, járjak diszkóba, ott igyak stb?
" nekem beválik a 7*2 óra, jól érzem magam" és pont.
Ha nem itt van a gond, akkor ne itt ácsorogj, attól nem lesz jobb, tanulás ok, akkor máshol a probléma, lépj tovább.
Most eljutottál odáig, hogy rájöjj, önértékelési problémáid vannak, nem az a gond, amit mondanak, hanem amit te magad gondolsz magadról. És itt le is írtad. Ezt nem mások gondolják, hanem te.
Képzeld, amikor engem megkérdőjeleznek, meg bele akarnak szólni, hogy másképp csináljak dolgokat, akkor, ha nyugodtan, és mosollyal tudom azt mondani, hogy azért így csinálom, mert nekem jó, akkor érdekes mód, mindenki abbahagyja. Mert nem tudják, de érzik, hogy őszintén hiszem, amit mondok, és látják, hogy nem tudnak befolyásolni.
Rajtad meg azt látják, hogy kapaszkodsz, erőlködsz, mindig dobálózol az elvekkel, és közben ideges leszel, és látják, hogy nyugtalan vagy, bár nem tudják miért, és téves "diagnózisokat" állítanak fel, hogy: tanulás, nem ivás, stb..., mert mást nem tudnak magyarázatként.
Ez egy példa volt, hogy hogyan osztom be a zh-ra vagy a vizsgára a tanulást. Hogy úgy, mint senki más, és ahogy senki másnak nem válik be. Ahogy másnak beválik, úgy nekem nem.
De mondhatnék bármi mást, ugyanígy van.
Még mindig ugyanazzal pedálozol.
Neked beválik, akkor, még egyszer mondom, nem ott van a baj.
Ha a hasamon alszok és csesztetnek érte, akkor hol a probléma? Hogy hason fekszem, nem háton? Dehogy. Ott, hogy hagyom, hogy csesztessenek.
Nem tudom, mi az, amiben igazuk van, és tényleg máshogy szeretném én is lelkem mélyén, és mi az, amiben nekem van igazam.
Ha ezt tudnám, talán könnyebb lenne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!