Ez nálam igénytelenség lenne? Vagy ez csak a neveltetésen múlik?

én is 18/F vagyok, és nekem sem volt soha öngyilkos gondolatom, meg semmi ilyen. nem voltam soha emós, soha nem sminkeltem magam, utálok ékszereket hordani, stb stb stb (amiket te is írtál)

szerintem ez a világfájdalmas hülyeség az elkényeztetett sz*rháziaknál alakul ki, akiknek a se*gük ki van nyalva és jómódjukban nem tudják hogy mit csináljanak. be van kötve a gáz fejszét még a kezükben nem tartottak, egész nap gép előtt ülnek, msn-en ismiznek a cuki cukker mukker ismijeikkel, este buli. ebből áll az életük.

semmi értelmeset nem csinálnak, jómódban élnek

ittvagyok én, nem élek jómódban sokkalta rosszabb az anyagi helyzetem mint nekik. itthon én is kiveszem a részem rendesen a teendőkből, nem akarom részletezni, de nem olyanra gondolok hogy " hú de ügyes voltam anyuci, rendbetettem a szobámat... " nincsen jó autónk hanem egy 28 éves tragacs, a házunk sem szép. már ezeregyszer összeomolhattam volna a " világ nagy terhe" alatt, de még soha nem kellet pszichológushoz mennem. apám kemény munkát dolgozik, sajnálom is érte, anyám tesómra vigyáz mert ő még kicsi, de ő is eljár takarítani, hogy ő is keressen valami pénzt.

szerintem meg kell tanulni kezelni a problémákat, meg kell edződni, és neked, nekem, meg még remélem elég sok embernek ez sikerűlt, de már lassan többségben lesznek azok akiknek nem. sztem ők az emósók, nekik van világfájdalmuk

Az öngyilkos gondolatok, lehangoltásg, hetekig tartó szomorúság a depresszió tünetei is lehetnek. A depressziónak is vannak fokozatai, de súlyosabb esetben a család/barátok a fejük tetejére is állhatnak, akkor sem lesz jobb a beteg helyzete. Ilyenkor meg jön a szakember (és neadjsten a gyógyszer, de csak ha nagyon muszáj).

Tehát csak óvatosan az ítélkezéssel, és örülj neki, hogy te jól veszed az akadályokat.

Sok sikert a továbbiakban!

13 évesen depressziós voltam. Mondom: DEPRESSZIÓS. Ami egy komoly betegség, és nem kéne bárkit is lenézni érte... Nem a túlzott jómód miatt történt ez, hanem mert szegények voltunk, a suliban kiközösítettek, a szüleim válása verekedésekkel és veszekedésekkel zajlott... Mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, és ezért senkit nem szabadna lenézni! Örülj, hogy Te jól bírod!

Amúgy meg... 8 éves korom óta "álmodozom", hogy orvos leszek, esetemben nem Amerika "így-úgy", hanem Anglia. Jövőre pár hónapot kint töltök, később itthon egyetemre fogok járni. Mert mióta "álmodozom", a problémák ellenére úgy élek, hogy ezt elérhessem. Mert én BOLDOGAN akarok élni... Hülyeség amit csinálsz, hogy majd visz az ár. Mi van, ha a végén utcaseprőként kötsz ki? 2009-ben ez a hozzáállás egyáltalán nem biztonságos, és nem is túl pozitív.

Na, de te tudod.

16/L

Ez csak a saját személyiségeden múlik! De ha nem álmodozol, akkor a nehéz helyzetekbe hogy tartod magadba az erőt?? Akkor mit mondasz magadba? "Meg kell csinálni, mert úgy majd lesz valami?" Azért fura. De te legalább kibírtad a fiatal korodat!

16 vagyok egyáltalán nem élek jó módúan sőt..

De már nekem is volt olyan, hogy feladtam, de én nem öngyilkos akartam lenni, csak lefeküdtem aludni és amikor már nem tudtam többet aludni csak feküdtem és arra gondoltam, hogy aludjak! Az alvás olyan mint a halál, csak ebből fel lehet kelni! De szerintem most valahogy mindenkinek nehezebb lett. Túl sok az elvárás stb.

Meg én alapvetően nagyon érzelmes vagyok, nem emo, hanem ha elkezdenek velem kiabálni én már sírok nem bírom az erőszakot és ha kiabálnak, mindig avval szopatnak anyámék, hogy olyan a lelkem mint egy tollpihe. Na most milyen legyen, ha Fóbiáim vannak, üldözési mániám van, félek az emberektől stb.. Minden napom 1 kész idegbaj, alig vannak barátaim, a szüleim elváltak és a világon a legjobban utáltam az apámat erre meg kibékültek és össze akarnak házasodni?! Gondold el milyen érzés: Össze törik benned a világ 4 éven keresztül azt hallod h az anyád sír neked az apád miatt erre meg utána össze akarnak házasodni.. Hát ez gáz. Meghalt a nagyim ő volt a 2. anyukám minden nap vele voltam.. Annyi ilyen törés volt az életembe így nem lehetek pozitív! Tudod, hány férfi erőszakoskodott már velem? Akik nem tizen sőt nem huszon évesek voltak! Én mindenben a negatív dolgokat látom, de jobb így élni, mint minden nap sorra csalódni! Ezt is túl lehet élni én sem próbálkoztam soha öngyilkossággal, csak szimplán a fél életemet végig aludtam!

A válasz megírásának időpontja: tegnap 07:34

Ez tetszik (:

Tényleg borzasztó a felfogásod.

Ne haragudj, hogy ezt mondom, de szerinted a környezeted és a szüleid miatt van. Azt látod, hogy ők szakmunkások, te pedig azért nem "igényelsz" jobb munkát, mert ez neked a normális, és ehhez vagy szokva. Tudom, hülye megfogalmazás, de a lényeget szerintem érted.

És valóban mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, így az utolsó, amihez jogod van, hogy ítélkezz mások bánata felett.

Ha egy kisgyerek elhagyja a babáját sírni fog utána, te pedig azt mondod, hogy bár neked is ilyen lenne a legnagyobb gondod. De neki épp ez az, mint neked például az, hogy miből fogod kifizetni a gyereked taníttatását.

Én is orvos szeretnék lenni, és hülyeség amit leírtál, ugyanis igenis vannak, akiknek valóra válnak az álmaik. Nézd csak meg például Mihalik Enikőt. Ez volt az álma, most pedig megcsinálta, és ő az egyik legkeresettebb modell.

Ha elég kitartó valaki, és jól alakítja a sorsát -ugyanis nem szabad csak úgy rábízni magad- akkor el fogja érni a céljait.

16L

Hát abban igazad van h a "mai fiatalok" (mondom ezt én 17 éves fejjel :P) szóval mostanában nagyon sok fiatalnak vannak "gondjaik".

Amúgy tökre egyetértek veled, fura mód nekem se nagyon voltak ilyen problémáim pedig lány vagyok. Soha nem akartam öngyilkos lenni, mégcsak megse fordult a fejemben, soha nem voltam depressziós és soha nem navalyogtam mert jaj milyen kegyetlen a a világ.

Alapvetően tök pozítív ember vagyok, pedig mi se élünk fene nagy jómódban.

Szerintem ez a szülőktől is függ, ahol a gyereket nagyon elkényeztetik, mindent megadnak neki ott sztem a gyerek hozzászokik, hogy ha ő szól, akkor a szülők pattannak, és ha a szülők már nem úgy ugrálnak ahogy a gyerek fütyül, akkor a világ már kegyetlen és gonosz.

Az én szüleim is csak szakmunkást végeztek, szóval nemvagyunk közel sem gazdagok, viszont nekem vannak álmaim, mert hát valamiért sztem élni kell :P

Régebben orvosira akartam menni, most úgy néz ki, hogy fősulira megyek. Énse nagyon tervezgetem előre az életemet, sztem nemis jó úgy ha az egész életed egy terv...

hát...igénytelenségnek biztosan nem igénytelenség..

én is örülnék, ha elégedettebb lennék a helyzetemmel, de lehet túl magasak az elvárásaim. bár igazából csak barátokat szeretnék - azt hiszem, akkor kevésbé lennének szomorú gondolataim.

attól függetlenül, hogy édesapám már másfél éve nem talál munkát, anyukám tanár... és számolgatunk a hónap végén.

szerintem is nagyon egyénfüggő. a kitartó, erős emberek nehezebben hagyják el magukat, talán akik könnyebben adják át magukat az érzelmeiknek, azok vannak rosszabb helyzetben..

az álmodozás úgy hiszem nagyon jó dolog. nekem nincsenek céljaim, nem is csinálok kb semmit, nincs miért, de úgy érzem, ha rájönnék, mit szeretnék tennék is érte.

de én nem szeretnék amerikába menni.

az a baj, szerintem érthető, hogy a mai fiatalok miért gondolkodnak öngyilkosságon - ha meg is teszik, az már egyáltalán nem az, nem érthető. de mikor rádöbbensz, hogy milyen szar világban vagy valójában.... mikor mindennap hajléktalanok sokai mellett vezet az utad, ha híradót nézel... szerintem is sokan jobban járnának az egyszerű (...nagyszerű) halállal. de a fiatalok előtt még ott z élet...azt hiszem, 35 a minimum korhatár...:D

én is még csak 17 vagyok, kis szar kiforratlan gondolatokkal, de egyelőre így tartom..:)