Tudnátok segiteni?

Először le kellene győzni a probléma forrását, vagyis a szerelmi bánatodat, ha ez megvan, akkor már a szociális fóbiádat is könnyebben tudod kezelni. Valami kell, mai eltereli a figyelmed, egy hobbi vagy a családdal lenni, ha már a barátaidra nem számíthatsz, bár érdekes barátaid lehetnek, akikre a bajban nem számíthatsz. Szóval valahol a szerelmi bánatod a legtöbb problémád forrása, ez nem szokatlan ilyen korban. Miután megoldottad az eredeti problémát azután már kereshetsz egy új pasit magadnak.

Természetes dolog, hogy egy szakítás egy kicsit visszaveti az önbizalmat egy introvertált embernél. De ahogy leírtad, biztosan nagyon szép lány vagy (az adatok alapján nekem úgy tűnik), szóval igazából nincs mitől félned. Egy kicsit több időre van szükséged, hogy feldolgozd a szakítást és szerintem hamarosan lábra tudsz majd állni, akkor meg a fiúk is észre fognak venni, ha egy kicsit jobb kedved lesz, vidámabb leszel. Egyébként jó lenne, ha beszélnél erről valakivel a rokonsági vagy baráti körödből, aki nem akar minden áron valami jó tanáccsal ellátni, könnyebb lenne neked is.

Úgy tűnik, nagyon szeretted ezt a fiút, gondolom sokat jelentett és jelent a számodra. Van esetleg még valami probléma? Akkor minél előbb meg kellene osztanod valakivel ezt, akkor a barátaiddal, vagy egy olyan személlyel, akiben megbízol. Ha nagyon súlyos a helyzet, akkor szakemberhez kell fordulni. Nem szabad hagyni, hogy ezek a gondolatok a hatalmukba kerítsenek.

Ez rajtad múlik, amikor azt mondod, hogy elég volt nem szenvedek tovább és mostantól minden más lesz. Húzni kell egy határvonalat és véget vetni a sajnálkozásnak. Erre igazából nincs nagyon más, ezt neked kell meglépned. El kell döntened, hogy mától minden más lesz.

nehéz dolog ez, mikor velem a barátom szakított, minden nap sírtam, nem ettem, nem csináltam semmit csak vegetáltam (pedig mi csak 7 hónapot voltunk együtt..) igazából ilyenkor ami segít, az az idő. jártam pszichológushoz ezzel, jó kimondani ezeket a dolgokat. vagy vezess naplót, az nekem összeszedte a gondolataimat. a pszichológus olyan javaslatokat mondott, minthogy gyűjtsem össze a dolgokat amik rá emlékeztetnek és kis "szertartás" keretein belül váljak meg tőlük, és akkor könnyebb lesz az engedés. barátok ne maradjatok, ez olyan hogy megdöglött a buksi kutya, de azért tartsuk meg... valakivel tényleg kéne beszélned, az nem jó ha magadba bánkódsz... az idő segíteni fog