Ha így folytatom meg fogok őrülni?

Mindig jár az agyam és mindig gondolkodok. De mindig saját magamon, arról, hogy vajon jók -e a nézeteim a világgal kapcsolatban, hogy vajon ki vagyok, hogy van aki úgy gondolja idióta vagyok, van aki úgy gondolja aranyos vagyok és okos, van aki simán normálisnak, stb. És arra gondolok, hogy kinek lehet igaza? Vajon milyen vagyok én? Van amikor kedves, normális vagyok, de akkor nem tudom megvédeni magam, sőt akkor nem is viselkedek valami férfiasan és olyankor mindig arra gondolok, hogy komolyabbnak kéne lennem, nem kéne ennyire visszahúzódónak lennem, ki kéne állnom magamért. És olyankor eldöntöm, hogy mostantól olyan leszek, viszont úgy meg bunkó leszek és nagyképű. A barátnőm úgy szeret ahogy megismert, kedvesnek, aranyosnak, stb. Viszont attól félek, hogy ha nem leszek férfiasabb, akkor előbb utóbb elvesztem, viszont ha mégis férfiasabban próbálok viselkedni és úgy gondolok magamra, hogy "Már 17 éves vagyok, lehetnék komolyabb és normálisabb." akkor mindig bunkóbb is leszek, úgy viszont megbántom barátnőmet. Tudom, hogy bonyolult amit írok, de nagyon én sem értem mi van velem. Valaki segítene?