Változtathatok ezen a túlzott kötődésen valahogy?

Nehéz pontosan kifejezni, amit most érzek, de azért megpróbálom. Nem hiszem, hogy sokan végigolvassátok és még reagáltok is, de legalább kiírom magamból...

Az a helyzet, hogy túlzottan ragaszkodó vagyok. Mondok egy példát: Még február elején megismertem valakit egy társaságban, de akkor nem sokat beszéltünk, viszont már egyből megtetszett. Akkor egy jó ideig nem is beszéltünk utána, de tegnap újra találkoztunk, együtt mentünk koncertre és egy szórakozóhelyre is. Most többet beszélgettünk is és nem egy olyan dologra vetült fény, ami közös bennünk.

Aztán nála feküdtünk az ágyon éjjel (mindenféle hátsó szándék nélkül) és beszélgettünk, én meg kiadtam magamból a dolgokat, hogy én hogyan látom ezt az egész kapcsolat ügyet meg stb... de próbáltam közben célozgatni kicsit, hogy ő is tetszik nekem, de nem tudom értette-e.

Aztán a végén eljutottunk a beszélgetésben oda, hogy én komolyat szeretnék, nem vagyok az ilyen egyéjszakás dolgok híve. Ő viszont elmondta, hogy jelen helyzetben semmi kedve megállapodni és inkább kiélvezi a dolgokat. Tehát végül is tuti, hogy nem lehetne semmi közöttünk. De egyébként is a részéről szerintem nem vetült fel ilyen gondolat korábban, hogy bármit is akarna tőlem, de nem tudhatom biztosra.

Na most a probléma ott kezdődik, hogy nagyon jól éreztem magam vele, de mégis mindennek ellenére, amit mondott egyszerűen folyton vele kapcsolatos dolgokon agyalok. Ez biztos nem szerelem, de mégis valami fura kötődés, pedig még nem régóta ismerem.

Ez már többször is megtörtént, hogy ugyan így elkezdtem ragaszkodni valakihez és ezzel általában ki is idegeltem idővel, mert a másik fél nem akart tőlem semmit.

Én meg hülyítem magam azzal, hogy barátkozom vele, pedig tudom, hogy nem tudok csak barátként ránézni, mert tetszik és kész, nem tudok tenni ellene.

Mindezzel csak az a baj, hogy szinte szenvedek emiatt a dolog miatt... konkrétan fizikailag érzem a fájdalmat a testemben ilyenkor... nem tudom leírni túl jól ezt az érzést, de mintha valami belém bújt volna és próbálna széttépni belülről vagy nem is tudom. Folyamatosan ezt érzem és nem vagyok képes semmit se csinálni, nem tudok másra figyelni, csak ülök itt és rossz a kedvem emiatt :(

Bármibe belekezdek elmegy a kedvem tőle hamar, mert folyton visszatérnek a gondolataim ide.

Addig jó volt, amíg ott voltam vele tegnap, de mikor hazaértem már minden kezdett elromlani és jött ez a fájdalom... De nem tudom mit tehetnék ez ellen... Ha olyan valakivel vagyok, aki egyáltalán nem jön be, akkor sosincs semmi bajom, jól elszórakozunk és hazaérek, jókedvem van, elvagyok és kész.

Nem tudom lehetséges lenne-e, hogy ne érezzek ilyesmit vele kapcsolatban...