Nincsenek fiú barátaim, és már három éve nem volt barátom. Ezen hogy változtathatok?
Divattervezőnek tanulok, ebből leszűrhető, hogy nincs fiú az iskolában. Csak fiúk akik lányoknak képzelik magukat.
Előtte persze, hogy ugyan úgy lány iskolába jártam. Így a középiskola nekem semmi jóval nem kecsegtetett ismeretség terén. De a legviccesebb, hogy az összes barátnőm válogatott gyöngyszem, mert törekszek a jóra. Én eléggé Erkölcs párti vagyok, és tényleg nagyon megválogatom kiben bízok meg. Szóval mindenki akit csak ismerek, azt máshonnan ismerem. Nem bandában és csoportosan, mindenhonnan csak 1-2 embert. Így nekem még a nagy pajtipartyk sem jönnek össze. Ja. A barátaim ugye lányok, mind egy szálig. A vicc a csattanó Ők ugyan így vannak. Én egy szörnyű lány hálózatban tengődöm már 3 éve. Egy évbe 3x van, hogy kimerészkedek koncertre és ott megismerek fiúkat de tipikusan olyanokat akikkel 1 évbe 1x jó csak összetalálkozni. Mert 1 közös érdeklődési körünk van az pedig a koncert fellépő.
A 3 év alatt egyszer randiztam ez pedig a barátnőm pasijának köszönhető. Vak randi volt, egy a 80-as években ragadt (öltözködésileg), barlanglakó falusi viselkedésű, tudálékos skinhead gyerekkel. Nos a barátnőm és pasija nagyon jól szórakozott, én nem annyira.
Összefoglalva, nekem nem jön össze.
Ja és ha ne adja isten össze pajtizok egy fiúval és még tetszik is akkor van barátnője akit már eljegyzett és halál szerelmes. Én próbálok hősiesen küzdeni a barátságért, de nem sikerül.
Ja és hozzá tenném, hogy nekem nem számít annyira a külsőség. Annyira az öltözködés sem, csak valami legalább kicsit erkölcsös, valami tartással rendelkező emberi szövet töltse ki.
És mielőtt téves következtetéseket vonnátok le nem vagyok csúnya. Bevallom őszintén az egyetlen problémám magammal szemben, hogy 57 kiló vagyok és 158 cm. Ami kerek formát kölcsönöz. Fogalmam sincs kinek mi a szép, de én megvagyok elégedve az arcom nyújtotta adottságokkal.
Szóval tényleg megvagyok lőve a problémámmal.
17/L
válasza:Fiúként szerintem nem vagy elég nyitott/magasak a követelményeid... (Nekem is, csak nekem magammal szemben magasak: nem vagyok hajlandó olyan lánynak rabolni az idejét, akinek nem tudok valami szépet, valami igazi értéket nyújtani.)
( Hmm szívesen bekerülnék a "lány hálózatodba" ha tényleg ilyenek vagytok :D Aztán majd kidobtok legfeljebb ha úgy találjátok hogy nem elég az erkölcsi tartás bennem. :)
De talán a legnagyobb baj hogy 17 évesen ilyeneken problémázol. Azt látod magad körül hogy "mindenkinek" van fiúja, mindenki kapcsolatban van stb aztán talán azt arra következtetsz hogy neked is kéne... Ezt nevezik szociális kondícionálásnak azt hiszem. És ez rossz.
Tehát a két eshetőség:
a) Azért akarsz fiút, mert másnak is van. Ez esetben magadban kell dolgoznod hogy rájöjj, te nem "ők" vagy. Szabad vagy úgy élni ahogy akarsz. Szabad különlegesnek lenned. Hiszen az vagy!
b) Azért akarsz fiút mert egyedül érzed magad, vágysz a szerelemre stb... Ekkor megint magadban kell rendet raknod. Nem szabad keresni valamit a leendő párodban. Minden ott van legbelül. Csak nem belül keressük. Tévhit hogy "kiegészítjük egymást". Mindenki önálló és egész, és csak az boldog igazán (hosszútávon és lelkileg) egy párkapcsolatban aki egyedül is boldog (mert elfogadja, tiszteli és szereti önmagát).
Hmm remélem valami értelmet látni a szavaimban :)
Nem olyan mély erkölcsről beszéltem, ugyan olyanok mint minden normális ember, csak fiatal létükre nem "szeretkeznek" fűvel fával, és próbálnak minden alapjáraton idióta ötletből kimaradni. Figyelnek magukra, hogy nekik mi a jó.
Hát az nem igazán érdekel, hogy kinek mije van. Igazad van, nagyon egyedül érzem magam, hiányzik, hogy szerethessek. Nem keresem mindenkiben a lehetőséget, nem próbálok fanatikusan pasit találni. Minden abból fakad, hogy nincsenek fiú ismerőseim.
Az elvárásaim meg szerintem nem túl nagyok. Legyen érdeklődési köre, tudjon róla beszélni és legyen nyitott a világra. Szóval amikor megkérdezem, hogy "ÉS neked mi a véleményed a Gyöngyöspatai eseményekről?" Akkor ne az legyen a válasz, hogy semmi. Hanem az hogy érdekes és legalább szikráját mutatja annak, hogy tudja miről is kérdeztem meg. Alap napi műveltség a világ nagy dolgairól.
És szerintem nem nagy elvárás, hogy tudjon beszélni. Általában már oviban megtanítják.
Igazából nem is várom a 17-8-9 éves "kis"fiúktól az érdeklődést. Vagy legyen "komolyabb" aki nem káromkodik agyba főbe, nem játszik a tamponnal ha talál 1et, és nem röhög teljesen ambivalens dolgokon.
válasza: válasza:Húha, te tényleg nem egyszerű lány vagy :)
Első vagyok.
Na most ha megkérdezted volna tőlem a példaként felhozott gyöngyöspataki dolgot, akkor néztem volna hipnotizáló tekintettel a szemedbe addig amíg (újra) egymással nem foglalkozunk ahelyett hogy Gyöngyöspatakon mi folyik vagy sem (kivétel persze ha éppen a helyszínen vagyunk). És a "foglalkozás egymással" alatt nem szexre gondoltam, hanem Rád.
Neked féfi kell? Nem lehet, hogy inkább egy fiú nemű barát akivel "jól el vagy"?
Persze értem hogy beszélgetni tudni kell valamiről (méginkább mindenről). De beszélgetni akarsz inkább, vagy érezni minden pillanatban hogy szeretnek és különleges lány vagy? Ugyanis Te a közös témákat jobban középpontba helyezted ez utóbbi válaszodban.
Extraként viszont hozzáteszem hogy én imádom hallgatni ahogy egy lány lelkesen beszél arról ami érdekli, amit szeret :) Imádom ha tanulhatok tőle újat, és kimozdít a kényelmi zónámból... És persze mindent megteszek hogy ez fordítva is megtörténjen.
De pl.én soha nem várnám el egy lánytól sem hogy fogalma legyen a szakterületem alapdolgairól. Pl ha veled találkoznék randizni, akkor csak Te léteznél és én, mint egy buborékban és akármiről is locsognánk a lényeg az érzéseken lenne ami abban a szent pillanatban létezik kettőnk között (ahogy Te írtad, neked is ez hiányzik). Valami olyan kapcsolat lenne köztünk amit szavakkal nem is lehet kifejezni, csak a másik szemében láthatod. Én így élem meg a férfi-nő kapcsolatot.
Ja és akkor én a Te szemszöged alapján műveletlen vagyok. 23 éves, bsc szintű mérnök, most mesterképzésre járok, de Gyöngyöspatakról fogalmam nincs mikor hallottam utoljára :) Ez van, ahogy feljebb már sugalltam, azzal fogalkozok aki/ami ott van fizikailag velem, a Föld másik végén tőlem világvége is lehet, a szeretteim mindig prioritást élveznek a TV+net+egyéb távdolgokkal szemben. Igen, ahol nem járok arra nem is figyelek. Nincs időm rá. (Következtethetsz: Lehet mostanában csak műveletlenekkel töltöm az időm... Hiszen nem került szóba ez a település... Haha, köszi, ma a személyedben kommunikáltam egy művelt emberrel is :D )
Sőt, saját magamat is ki tudom röhögni ha hülyeséget csináltam, ahelyett hogy "jajj de ciki, most lesüllyedek a sárga földig".
Mondjuk az említett tamponnal még nem játszottam.... Viszont a jövőben bármi megtörténhet ha úgy hozza a szituáció :D Most akkor gyerekes vagyok? (Ha igen, akkor jó, mert nem is akarok "komoly" begombolkozott alak lenni...)
Sokat írtam magamról, célom az volt hogy valami talán átlagostól eltérőbb véleményt is olvassál...
Összegezve úgy érzem kicsit merev vagy.
Szeresd önmagad! Mert a szavaidból látszik hogy "szükséged van" a szeretetre. Viszont hasonló hasonlót vonz és emiatt előbb neked kell szeretet csiholnod magadban magad felé hogy mással is megoszthasd, hogy más is adjon a sajátjából...
És mikor élni fog benned a szeretet belül, akkor nem fog érdekelni hogy akit szeretsz, annak van-e véleménye a erről meg arról... Megjegyzem itt kicsit másról beszélek mint a szerelem (ami fellobban, fájni tud és elmúlni)... Talán kicsit többről, a feltétel nélküli szeretetről.... Tudod: a feltétel nélküli szeretet nem ismer félelmet, nem vár el semmit cserébe, és ez egy univerzális nyelv, amit mindenki ismer... Csak sajnos kevesen beszélik...
Najó megyek aludni mert visszaolvasva egyre extrémebb mélységig távolodok a hétköznapi életfelfogástól...
Csak egyet kérek tőled: válaszolj :) Milyen reakcióid vannak a fenti gondolatokra? (...Úgy rémlik "nem nagy elvárás hogy tudjon beszélni" :) )
:D Nem Gyöngyöspatak, hanem Gyöngyöspata.
Szerintem, ha valaki szeret, attól én még nem leszek különleges. A tekintetből, a testbeszédből érzem, hogy szeret. Persze tökéletes érzés lehet ülni egy padon és csak ott lenni és érezni. De nekem szükségem van a társalgásra. ÉS nagyon szeretek hallgatni, másokat amikor beszélnek valamiről, tök mindegy miről, amit szeretnek. De rengeteg fiatal nem tud beszélni, még arról sem ami igazán érdekli őket.
Én azt írtam, a gyerekes viselkedésről, hogy ambivalens dolgokon nevet. Azaz két értelmű szövegeken, megnyilvánulásokon. Ami engem nagyon irritál. Meg amikor más embereket röhögnek ki olyan dolog miatt amit ha felfognának rájönnének, hogy tényleg komoly. Nem azt mondtam, hogy minden 17-8-9 éves gyerekes, csak a nagyobbik részük. :D
Én ugyan úgy kiröhögöm magam, sőt van, hogy amikor mesélek a barátaimnak egy velem történt szituációt annyira röhögök, hogy csak félig tudom elmondani, mert nem tudom abba hagyni a nevetést. Sőt ha egyedül utazok a buszon akkor is majd meghalok magamon a nevetéstől, de olyankor megpróbálok sunyiba magamba nevetni. Van amikor sikerül, van amikor nem. Az én életembe fontos a humor, a nevetés de ha ezt más nem adja meg akkor én magamnak szolgáltatom, szóval evvel nincs nagy problémám.
Amúgy tényleg merev vagyok, de én ezt csak konzervatívnak hívom. Jobban hangzik. 1960-ban fel se tűnt volna.
Nem mondtam, hogy műveletlen vagy, melyik mondatomból szűrődött ki? Legalább bevallod, hogy azt sem tudod mi történt a nevezett településen.. Az mégis több mint a semmi. És én erről beszéltem. Ki tudod fejteni a véleményed, ami az, hogy nem tudod mi is történt. De vegyük az általam kiemelt 17-9 éveseket "Semmi. mi lenne?" na kb. ezt válaszolnák.
A mérnökinél lehet PhD-t is szerezni. MSc után egy kis PhD? - Na erről beszéltem.. Tőlem teljesen független témákról is tudok érdemben beszélgetni. Amíg akikkel eddig engem össze hozott a jó Isten azok nem.
válasza:"Szerintem, ha valaki szeret, attól én még nem leszek különleges."
Ebben tökéletesen igazad van! Attól nem leszel az! Az oka egyszerű: már most KÜLÖNLEGES VAGY ÚGY AHOGY VAGY. Függetlenül a múltadtól és jövődtől. Ha nem hiszed, akkor ehhez tényleg kell majd melléd egy fiú hogy meggyőzzön :)
Mond csak, fel tudsz sorolni olyan tulajdonságokat, amelyeket akarsz a leendő barátodban látni, de (őszintén) benned esetleg nincsenek meg vagy csak nyomokban?
És a másik irányból: el tudod képzelni, hogy a fiúd is konzervatív legyen? Hogy olyan legyen minél inkább mint te? Minden tulajdonságod szívesen látnád viszont benne?
Az írásaid alapján rendes és értékes lány vagy. Furcsállom a negatív tapasztalatidat. Milyen helyekre jársz ahol tudsz ismerkedni? Hol találni ezt a sok beszédképtelen 17-9 éves srácot? :D Vagy ez amolyan tendencia a generációban és meglátásod szerint valószínűleg csak 20+ éves érettebb fiúval leszel boldog?
(MSc után nem lesz PhD... izgalmasabb dolgok is vannak az életben mint tudományos publikációkat írkálni a dolgozószobában...)
Először is egyáltalán nem szeretem az ugyan olyan természetű embereket mint én. Mert én nagyon ideges, agresszív típus vagyok. Lány létemre természetesen nem kiabálok és nem verekszek, nagyon szépen vissza fogom magam. De attól még ugyan olyan ideges vagyok. Amit pedig a legjobban utálok, ki nem állhatok az az agresszív ember.
Különben is utálom a skatulyákat, tök mindegy milyen csak valami fogjon meg.
Szép, nem szép, de valószínűleg nem szép én rasszista vagyok. Nem nagyon de ahhoz éppen eléggé, hogy sokan ne kedveljenek érte.
Miért vagyok ilyen véleményen a velem egykorú fiúkról?
Általános iskolában rossz körökbe keveredtem, sok rossz dolgot csináltam amit nem kellett volna. A bulik nagy része abból állt, hogy a lányok úgy vonaglottak a zenére mintha fizetést kaptak volna érte, a fiúk meg úgy viselkedtek mintha ők maguk adták volna a fizetést de közben meg iszonyatosan éretlenek voltak. Az egész undorító volt ezért el is köszöntem ettől a társaságtól. De sok lány maradt, akikből mára már kiélt k*rvák lettek. És mind ez csak a fiúk miatt, egy lány sosem magától a saját akaratából lesz ilyen. Aztán belekerültem egy másik bandába több volt a fiú mint a lány, de az összes fiú füvezett 14-5 évesen már az agyukat eldrogozták, a nap 24 órájába be voltak lassulva és olyan agyi szinten voltak mint valami 1 sejtű papucsállatka. És mielőtt még engem is belerángattak volna ettől a bandától is búcsúztam. Ebből a kettőből összesen 3 fiúval jártam. Az egyik nagyon jól fejeződött be, miközben velem üvöltözött a motorját totál károsra, ütötte, rúgta, vágta a fő utca közepén. Ezután teljesen más életet éltem. Máshova költöztem, minden megváltozott. Innentől kezdve már csak a barátnőim pasijaival tartottam verbális kapcsolatot. Akik agyilag olyan szinten voltak mint én 12 éves koromban. Teltek az évek. A koncerteken megismertem pár új arcot de annyi közös volt bennünk, hogy a fellépőt mindketten szerettük. Meg amikor megkérdezem, hogy És mit szoktál csinálni általában? A válasz: PS-ezni, COD-ozni, WOW-ozni. (Y)
Sajnálom, de nem járok szórakozóhelyekre, sem deszka parkokba, sem pedig ilyen extra cool helyekre ahova a mai fiatalok. Sajnos nem érdekel az elektronikus zene, sem pedig semmilyen agyzsibbasztó dobhártyaszaggató disco "zene". Még David Guetta és a mindenféle nyári fesztivál sem.
Szeretek a politikával foglalkozni, inkább komolyabb horderejű témák érdekelnek, szeretem a tetoválásokat. Nem érdekel a magyar és populáris média. Inkább sétálok és beülök egy kávézóba, mint a plázában egy fotelen csücsüljek. ÉS igen én magamat inkább egy férfi mellett tudom elképzelni, mint egy fiú mellett. A két szó közt sok a különbség. Én sem az egyikkel nem pedig a másikkal nem állok kapcsolatba. :D Na itt ez a probléma. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!