Hogy szokjak le arról, hogy akaratomon kívül megbántok embereket, mert kimondom amit gondolok?

Bunkó vagy, vagy őszinte?

Őszinteség az, hogy ha KÉRDEZNEK, és te elmondod, amit gondolsz.

Bunkóság, ha senki nem kérdez, te pedig sértő dolgokat mondasz. (Érdekes módon aki őszintének vallja magát, olyat soha nem mond, hogy "szép vagy; irigyellek; annyira okos vagy; stb". Mármint nem nekem, hanem úgy általában.)

SEHOGY!!! Ha az őszinteséged miatt sértődnek meg, hadd tegyék. Ne értékeld túl azokat az embereket, akik csak akkor részei az életednek, ha képmutató módon akár magaddal szemben sem lehetsz őszinte.

Ha bárdolatlan és bunkó vagy, akkor azon segíthetsz, hogy mielőtt bármit kimondasz, előtte azt gondold át, hogy Te hogy reagálnál, ha valaki neked ilyet mondana.

Az emberi kapcsolatok kulcsa az igazságos, egyenlő mérce, az a bizonyos "csak azt tégy mással, amit magad is elviselsz, illetve ne várj többet mástól, mint amit te is megteszel" témaköre. Röviden: "élni és élni hagyni".

Sőt! Konfliktuskezelésre egy hasznos tipp: MÉRLEGELJ!!! Azaz: mérd fel, hogy a konfliktus esetleges kimenetele, illetve felvállalása mennyire szolgálja az érdekeidet, azaz "érdemes-e". Mivel nyilván az sem szerencsés, ha valaki úgy éli meg azt, hogy nem akar konfliktuskerülő lenni, hogy örökké zsörtölődik.

Ne szokj le róla.

Egyszerűen át kell alakítanod azt ,ahogy tálalod.

Én is ilyen típusú voltam,elég durván kimondtam valakiről a véleményem.

Mostanra már nagy nehezen megtanultam,hogy addig halogatom a kimondást,amíg meg nem érzem azt a frekvenciát,amíg már nem bántó lesz,hanem elgondolkodik rajta,hogy igazam van e.

Egész egyszerűen azért,mert ha bunkó módon olvasol te is be,akkor nem magát fogja bunkónak érezni,hanem téged és nem fog a miérteken elgondolkozni.

Ne játszd vissza a beszélgeteséket, fölösleges.

Ha megbántasz másokat szándékosan, azon tudsz változtatni, mert egyszerűen csak arra kell figyelni, hogy nem kell mindenáron mindent kimondani. Az őszinteségnek is van határa - van amikor az ember nem lehet őszinte, jobb, ha tapintatosan hallgat vagy üres semmiségeket beszél.

Pl. Mit mondasz egy haldokló ágya fölött, ha a beteg még magánál van, de már a halál szélén? Ha tudod, hogy életében veled gonosz volt, önző, aljas, hogy csak bántott, szeretetet soha nem kaptál tőle - tán őszintén megmondod neki, hogy gyűlölöd? Kinek segít az? Vagy hagyod, hogy haljon meg, te pedig majd rendezed magadban a saját problémáidat?

Vagy mit mondasz egy érzékeny lelkül kiskamasz lánynak, akinek csálék a fogai, szemüveges és csupa pattanás? Milyen ronda vagy, te gyerek? Mire jó ez?

Nem, nem jó csendben maradni, ha van véleményed, ha gondolkodó ember vagy. De vannak esetek, amikor jobbb hallgatni, másról beszélni, tapintatosnak lenni. A dolgok nem csak fehérek és feketék.

Pl. kezdetnek javaslom, hogy kezdj el naplót írni. Füzetbe, tollal, nem gépre és blogba. Segíti a gondolkodásmódod fejlődését.

Ha kimondod a véleményedet, azt, amit gondolsz, úgy ahogy gondolod és nem árnyalod, az nem felétlenül jó. Idővel rá fogsz jönni magad, hogy kinek mit érdemes mondani és hogyan.

Ezeken túl pedig, ha a véleményed miatt bárki megsértődik, akkor az az ő baja. Vannak emberek, akik "imádnak" megsértődni, akár van okuk rá, akár nincsen. Nem kell mindenkire mindig tekintettel lenni, különben az őszinteséged és a gondolkodásmódod, végsősoron pedig az egyéniséged fog erre rámenni.

Így van... végre észrevetted, hogy a bunkóság és az őszinteség között óriási különbség van... :)

És ebben ez a jó dolog! ;)