Ki akart vagy akar öngyilkos lenni? Ha igen, akkor miért?

sziasztok!:)

Én gyilkos akarok lenni már kiskorom óta, csak szüleim nem engedték, holnap 18 leszek szóval azt csinálhatok amit akarok.

Lehet hogy segíthetek. csak vicc. :D

ne lógassátok má az orrotokat! :) Én nekem is tök kilátástalan az életem, de mégsem hagyom hogy eluralkodjon rajtam a bánat. de nem ám! ha jön a bánat, a szemébe nézek és azt mondom: Na azt a jó cudar zsírosbajszu kuurva anyád picsháját! hadj békén most nem érek rá!

nem lehet feladni, hidj és légy optimista, az életedet te irányitod!

[link]

én is! nagyon hosszú lenne leirni, szóval csak annyi hogy elegem van az egész életemből semmi nem sikerül semmi

de nem tudom hogyan, biztosra akarok menni, ha pl. leugranék valahonnan és nem halok meg nem akarok utána egész életemben tolószékbe kényszerülni

Én 3 évig szenvedtem mély depresszióban, mazochista voltam. Félreértés ne essék, a mazochistaság nem ugyanaz mint az emózás.. Ha valami bánat ért, vagy valaki felidegesített, úgy vezettem le a mérgemet, vagy a bánatomat, hogy a szobámba rohantam, felkaptam az első tárgyat amit találtam, körző, vonalzó, olló, kés... stb. És úgy tudtam csak megnyugodni, ha láttam a saját kezemmel okozott sebet magamon.. Ha láttam azt hogy vérzik... és ez boldogsággal töltött el.. És ahogy láttam gyógyulni a sebet, hogy napokig ott volt rajtam, boldoggá tett. Tudom ez eléggé rémisztő dolog, de hát sajnos beteg voltam. Szerencsére mára már teljesen felépültem ezekből a dolgokból, pszichológus, és minden más egyéb dolog segítsége NÉLKÜL! Öngyógyítással...

Minden nap öngyilkos akartam lenni. A mai napig megvan valahol egy nagy dobozom, ami tömve van mindenféle gyógyszerekkel... Arra tartogattam, szerencsére nem használtam. A depresszióm nem is tudom miért alakult ki... Talán azért, mert az összes ember akit barátomnak hittem, kihasznált. A szüleimmel akkoriban nem volt jó a kapcsolatom, a nővéremet istenítették, ő volt a legjobb, ő körülötte forgott a világ, én meg voltam a fekete bárányka,akit mindenki lesz.r, aki senkit sem érdekel, mindenért én voltam leszidva, nekem sose mondták hogy "szeretlek"... Neki igen... Annyira úgy éreztem magam, hogy semmi helyem a családban.. El akartam menni.. Arra gondoltam, hogy megölöm magam és akkor majd nekem is mondhatják már hogy "szeretlek"... Csak már későn. És ezért akartam öngyilkos lenni... hogy észrevegyenek engem.

A mai napig megfordul bennem az a kérdés, hogy miért vagyok én a világon? Néha nem tudom megérteni, mi a dolgom, mit kéne csinálnom.. csak pangok, semmi előrehaladás az életben, ugyanúgy telnek a napjaim... DE! Öngyilkos már nem lennék, soha! Az életem persze azóta sokat változott, vége lett egy hosszú kapcsolatomnak, akit nagyon szerettem. (Amíg vele voltam, akkor is depressziós voltam, ugyanis, én szerettem őt, de ő csak bántott, megalázott...) Mikor vele szakítottam, értelme lett az életemnek, újra a barátaimmal lehettem, akiktől az a ***** eltiltott. A nővérem kiköltözött külföldre, és most már csak én vagyok itthon a szüleimmel. Már nem vagyok kiközösített fekete bárány... Van életcélom!

És az előttem szólóknak, akik még mindig öngyilkosok akarnak lenni... Nem éri meg! Gondoljatok a családotokra, a barátaitokra! Gondoljatok a fájdalomra amit okoztok magatoknak és másoknak! És ha még csak 14-15 éves vagy és fontolgatod az öngyilkosságot.. Gondolj bele abba, hogy még nagyon sok mindent kell megélned.. Még nem éltél igazán. Csak ezután jönnek majd azok a dolgok, amik életben tartanak!

Jó régi kérdés, nem tudom, az utolsó hogy talált rá. Na mindegy, ha már itt vagyok, én is írok, bár szerintem senki nem nézi.

Én is gondoltam már rá, elég sokszor az utóbbi időben. Pár hónapja majdnem megtettem, még búcsúlevelet is írtam, de végül meggondoltam magam.

Hogy most meg akarom-e ölni magam? Nem tudom. Van, amikor úgy érzem, mindenképpen meg akarom tenni, máskor pedig a legkevésbé sem.

Az okairól nem szívesen írnék.

Nem tudom, megteszem-e valaha, és, ha igen, akkor mikor. Ha viszont tényleg úgy döntenék, akkor biztosra mennék, nem hagynék esélyt a túlélésre, megmentésre. (Van is egy nekem szimpatikus módszer.)