Ki akart vagy akar öngyilkos lenni? Ha igen, akkor miért?

Én!

Okok:

-Mániás depresszió

-Szorongás

-Munkanélküliség

-Nagyon negatív nézetek

-Lehet pszichopata vagyok

-Lehet meleg vagyok

Asszem elég erős kombináció

Uhh, de sok öngyilkos jelölt van itt. Köztük én is... Ez azért durva, hogy ennyien vagyunk. Én 11 éves korom óta a "tökéletes" öngyilkosságot tervezem. Már meg van tuti módszer...

Az ok az egyszerű. Maga az élet. Egyszerűen nincs miért élnem. Minden nap arra gondolok, hogy mikor tegyem meg, és a nap egyre közelebb van. Még visszatart egy ember, de már nem sokáig, ha Ő is itt hagy akkor én sem leszek többet.

A "miért?" egy nagyon egyszerű kérdés, de a válasz már nem. Ez egy összetett dolog. Így 18 évesen még egyszer sem próbáltam öngyilkos lenni. Nem az a típus vagyok aki próbálkozik, én meg is teszem, csak még várok...

Azért valljuk be nem könnyű. Sok erő és bátorság kell hozzá!

Nekem különösen nehéz ez mert;

szociopata vagyok s egy ideje már depressziós is és ez a kettő eléggé üti egymást. Nem tudok dönteni az élet és a halál közt...

Egy éve próbáltam.. gyógyszerek, éheztetés (igen, anorexia)

az ok: mindenért magam okoltam. Úgy éreztem a legjobb haverom miattam akar öngyilkos lenni. Szerelmes volt belém, de én többször is elutasítottam. Drogozott, vagdosta magát, ivott.

A szüleim rájöttek, azóta megbeszéltük és minden happy.

Még néha vannak bajok az evéssel, de remélem nem esek újra abba a hibába. Tudom hogy nem vagyok kövér és jó az alakom, de egyszerűen nem bírok enni. Ilyenkor jönnek az "étvágynövelő" tabletták :D amúgy a haverom is rendbe jött. Új suliba került és rögtön elfelejtett engem. Nem ír, nem hív. SEMMI. Eltűntünk egymás életéből, de azt hiszem ez a legjobb. Jövőre egy gimibe fogunk járni, remélem nem rontom el azzal a dolgot hogy megbocsájtok neki. Hazudott nekem, többször is, és ezt nem tűröm el.

Sziasztok!

Én is öngyilkosságot tervezek. Régebben is gondoltam már rá, de jelenlegi helyzetem kilátástalan. Erős személyiségnek gondoltam magam, de most minden elromlott. A barátnőmmel, akivel 4 és fél évig voltunk együtt, szakítottunk. Igazából semmi komoly nem történt, csak nem tudtunk odafigyelni a másikra, mindkettőnknek voltak otthoni problémái. Egy héttel a szakítás után már barátja volt. Egyszerűen nem tudom feldolgozni, hogy elveszítettem. Ő volt nekem az igazi és leéltem volna mellette az életem, boldogan. Mindent megtennék érte. Igen, tudom, h a srác már valószínűleg a szakítás előtt is megvolt neki. És ez fáj a legjobban, hogy ez csak ennyit jelentett neki. Pedig boldogok voltunk egymás mellett és ennek semmilyen jelei nem mutatkoztak. Ennek már egy hónapja, sok emberrel beszéltem már erről, de egyre csak nehezebb. Nincs miért felkelnem reggelente. És nem csak a szerelmi problémákról van szó. Nagymamám fekvőbeteg, akit ápolni kell, ami a gyenge idegrendszeremet még jobban felőrli, egyetemre járok, mellette pedig néha még dolgozni is. Egyszerűen már nem bírom. Azt akarom, hogy könnyebb legyen.

Szevasztok!

Öngyilkos akarok lenni!

többször is próbáltam megölni magamat:

-megfujtani magamat(kézzel,törölközővel a nyakam körül)

-érelvágás vagyis inkább érátszzúrás(egy életlen topa medállal 3-4 napig egy lila csik maradt a csuklomon)

-felkar átvágása illetve átszúrása körzővel,karcolásnyomok vannak a kezemen 5-6 nap és eltűnnek.

-átsétálás az autok elott(mindegyik lelassitott és kikerült).

*

Ezeket mindazért tettem,mert az életem egy rakat SZAR.

Iskolában baszogatnak,,(nemnagyon tudom megvédeni magamat a verekedésnél),nem csak osztálytársaim de az idosebbek is csesztetnek.

minden nap ugy telik el hogy mikor mehetek már haza mert kinyirom magamat ha mégegszer lesz valami.

Jó kedvem van reggel de mire hazaérek elmegy a jókedvem és elkezdek gondolkodni azon hogy megoljem e magamat.