Miért nem vagyok jó semmiben?
17 éves lány vagyok és annyi mindennel próbálkoztam már.
Javasolták írjak könyvet, mert jól fogalmazok, megtettem, többet is írtam majd teljes mértékben lefikázták.
Azt mondták szépen rajzolok, de csak akkor megy tényleg jól, hogyha valamit lemásolok, vagy megnézem hogy kéne nekikezdeni. Szóval ez sem én vagyok igazából. Habár ebbe menekülök ha baj van.
Semmilyen sportban nem vagyok jó. Lovagolni szeretnék de nincs rá anyagi fedezet, és amikor tanultam (2 hét) akkor is picit ott volt bennem a félsz hogy leeshetek. Tehát ez is kilőve.
Nem mondom magam annyira rossz tanulónak mert gimnáziumba járok és 4-s körüli átlagom van, de még ebben sem vagyok nagyon jó.
Továbbá nagyon erősen foglalkozom a nyelvvel és abból sem vagyok maximalista. Az sem úgy megy mint ahogyan szeretném.
Hangszeren sose játszhattam mert arra sincs anyagi fedezet, de igazából az ének tanárom kijelentette hogy kottát olvasni nem tudok, úgyhogy szintén lőttek még ennek is.
Itt a gyakon szoktam tanácsokat osztogatni, de még ha úgy gondolom hogy egészen normálisan válaszoltam azt is lepontozzák, tehát akkor ezek szerint az sem jó.
Főzés, nem tudom és igazából le sem köt. Tudom szégyen lány létemre, de anyáék azt mondták, hogy vagy tanulok vagy besegítek a házimunkába. Tanulást választottam.
Takarítani szeretek, arra meg a kemény tanulás mellett sokszor nem jut időm szóval anyáék megcsinálják helyettem...
Mit tegyek? Hogyan találjam meg önmagam?
Előre is köszönöm szépen a válaszokat! :)
Javíts ki ha tévedek, de nekem ebből az jött le, hogy hamar feladod, és nem feltétlenül kell veled született tehetség ahhoz, hogy valamiben jó légy, persze megkönnyíti a dolgokat.
Mindig lesz aki lefikáz, de meg kell tudnod különböztetni a fikázást a kritikától, mert attól, hogy nem jó elsőre akkor ki kell javítani, finomítani. Igen az anyagi dolgok sok mindent megnehezítenek, de arról se szabad lemondani, aminek efféle hátrányai vannak, inkább csak a háttérbe helyezni addig amíg nem lesz rá lehetőség.
Aztán rajzolás, van egy ismerősöm, grafikus, az egyik újabb autót ő tervezte meg. Mondja hogy sokszor kérdezik tőle, hogy hogyan tud ilyen jól rajzolni, erre ő mindig azt mondja, hogy nem kell más hozzá csak gyakorolni, gyakorolni és gyakorolni, éjjel-nappal. :)
Nyelv, szintén én azalatt a két év alatt még napi 6-8 órát beszéltem angolul többet tanultam, mint az az előtti 8 évben még órákra jártam.Amúgy az énektanárod egy barom, egy, csak rajtad múlik mit tanulsz meg, kettő, kottát olvasni egy nap alatt meg lehet tanulni, persze az más tészta még tudod folyamatosan játszani.
Úgyhogy a lényeg, hogy döntsd el mit szeretnél és csináld addig amíg meg nem elégedsz vele.
hú, hát ez elég durva...
tehát nincs önbecsülésed
nos, az a helyzet, hogy te nagyon könnyen befolyásolható vagy, mindent elhiszel másoknak, miközben belül tudod, hogy nem mind igaz.
Mostanában keresed a helyed igaz?
17 éves vagy! Kicsit túl sokat vársz el magadtól!
Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!
Jó, hogy vannak elvárásaid magaddal szemben, de ne erőszakold meg magad, amit nagyon nem akarsz, azt miért csinálod? Mert más azt mondja? Mert szüleid nem tudták beváltani az álmaikat, és most tőled várják el, hogy teljesítsd azt amit nekik kellet volna, de gyávák voltak ehhez?
Szóval fel a fejjel, 17 évesen Einstein is csak egy iskolás gyerek volt....
Hű először mintha rólam adtál volna leírást, az írás, a rajzolás, a lovaglás...de nemlényeg:) Szerintem csak túl sokat vársz el magadtól, túl sokat akarsz, és görcsösen próbálsz megfelelni másoknak! NE TEDD! Szeretsz írni? Írj! Szeretsz rajzolni, festeni? Rajzolj! Tudom sokat számít mindenben a pénz, de egy csepp fantáziával, boldogsággal, és egy kicsi görcs ceruzával is lehet hatalmasat alkotni:) És természetesen mindenkinek van hová fejlődnie, még az úgynevezett profiknak is. Mindenkinek van mit tanulnia, és ha igazán akarod MEG TUDOD tanulni, bármi is legyen az:)Tudod énis folyton aztá láttam hogy körülöttem mindenki tehetsége, a barátnőm jobban rajzol nálam, a másik barátnőm jobban ír, az egyik lánynak gyönyörű hangja van, a barátom egy rockbanda dobosa volt, a hugomnak több ideje van lovagolni, a barátnője meg szinte lovaglásra született. De és itt ez a de...ne azt nézd, hogy kinek, hogy megy, hogy ki milyen jó, hogy ki mit mond. Csináld azért mert Te szereted, mert téged köt le, mert igenis jól tudod csinálni és szórakoztat:) Természetesen jó, ha az ember kritikát kap, mert abból tanul így nem is kell leszarni senkit, de próbáld megkülönböztetni az építő kritikát a piszkálástól. Akik piszkálnak azért teszik mert irigyelnek, mert nem tudnak még olyat sem amit te. És végül de nem utolsó sorban...mindenki fél belevágni valami ujjba, fél a pofára eséstől, de ha el sem kezded, meg sem próbálod, ne csodálkozz, hogy nem sikerül! Igenis bátornak kell lenni, gyakorolni, próbálni jobban ha nem vagy elégedett, de leginkább a saját szórakoztatásodra gondolj, azért csináld mert szereted, nem érdekes hogyan sikerül:)
Csak gondolkodj egy picit ezeken, végy egy nagy levegőt és kezdj el élni görcsölés és mások elvárásainak teljesítése nélkül:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!