Mégsem tudok felejteni?

Azt hittem, hogy sok problémát sikerült elfelejtenem, amit éveken keresztül hurcoltam magammal. Sok rosszat, amit tettem, vagy történt velem. Most anyukámmal kapcsolatban mégis egyre többször jönnek felszínre olyan dolgok, ami miatt haragszom rá. Gyerekkori sérelmek, amikről úgy gondoltam, hogy én tettem valami rosszat, vagy szégyeltem magamat, mert nevetségesnek éreztem magam miatta. Most viszont, hogy nőnek a gyerekek, rájövök, hogy én csak gyerek voltam, és a felnőttek nem kezelték jól a helyzetet. A pszichoanalízis "minden a szülők hibájából" szerintem nem sok jó sül ki, és tudom, hogy a problémákat azért kell boncolgatni, hogy megoldjuk, nem azért, hogy lovagoljunk rajtuk. 20 évesen már megtanultam megbocsátani. És most mégis haragszom újra. Pedig annyi mást sikerült helyre tenni, ezt miért nem? Sajnos ezt ő is érzi, és most nem túl jó a kapcsolatunk. Inkább bunkónak tarthat, vagy valami ilyesmi. De már ő is lassan 70 éves. Nem akarom szembesíteni, hogy mit szúrt el, vagy mit lát rosszul, de pár dologban nagyon csúnyán leállítottam, amikor anekdotázni kezdett valamiről, amiről nem is tudta, hogy nekem milyen rossz volt. És mindig szégyeltem magamat miatta. De miért nem látta soha, ha nekem valami rossz?